Kiszerettem belőle, és ez fáj?

Én értem a kérdést. Én is így vagyok. Úgymond szeretem a párom. Mint havert, de nem párt. Szexet egyáltalán nem kívánom vele. Aztán egyszer bevallottam magamnak, hogy milyen unalmas vele. Borzasztó bűntudatom volt. Nem kellene, de ez volt. Hogy nem tudom már úgy szeretni. Hogy lehetek ilyen hálátlan, hogy ezt gondolom, hogy unalmas? Sokat sírtam emiatt. Szeretem, de nem úgy. Képzeletben más férfiakra vágyom. Ez a felismerés nagyon nehéz volt. Egy veszteség, amit fel kell dolgozni. Ha van valami konfliktus és az elválás dühös és haragos, az is nehéz, csak másképp. Amikor ráismersz, hogy valakit, akit eddig szerettél, de már nem, az is nagyon nehéz.

Én úgy érzem, mintha megcsaltam volna, pedig soha nem tettem. Nagyon fáj. Ez a felismerés nekem még friss, még meglátom, mit kezdhetek vele. Lehet még újra tudjuk kezdeni. Ő velem tervez, ő kíván szexuálisan, úgy látom, benne nincsenek ilyen érzések, de lehet ő is ugyanígy van. Talán az lenne a könnyebb, mert akkor könnyebb elválni...

#17 igen, megértelek :( pedig ez nem a mi hibánk, ezek az érzéseink. Tényleg csak arra várhatunk, hogy ez elmúljon, és tudatosítanunk kell magunkban, hogy semmi rosszat nem tettünk. #16 vagyok

#18 látom te soha nem szerettél senkit. Nem baj, csak ne vetítsd ki a saját, empátiamentes gondolataidat másra.

19# az ész osztó. Hogy mersz bármit feltételezni úgy, hogy nem érted miket hordasz össze.

Szeretsz valakit, elmúlik közben vagyis enyhül, ami így magad sem érted mi az amit nem érzel. Útálod? Nem. Csupán nem szeretem. Vajon miért van így? Kell az a plussz mozdulat, sóhaj, hang amiben megtalálod a szerelmet. Ha semmi érzést, útálatot, szorongást, mosolyt sem.érzel már akkor.mellette sem tudsz megmaradni. Ha nem vagy mellette az egész együtt létért kár. Elhalt és riged. Érzi a másik. Ő sem fog vesződni érted. Így a nem szeretés hamar semlegesség válik. Magaddal békélj meg, hogy úgy jó minden ahogy van!