Zavar a hobbija, jelzem de nem tesz semmit, mit lehet ezzel kezdeni?

Már itt elrontottad a dolgot!:

"Amikor megismertem, akkor egy telefonos játèkra volt ráfüggve, napi 6-8 órát nyomkodta "

Ezzel te semmit sem tudsz kezdeni, mivel neki kell megoldania. De amíg azt sem ismeri el, hogy baj van, addig nem fogja.

Kivárhatod, hogy eltelik pár év, lesz még 4-5 ilyen hobbija, aminek a kacatai elárasztják a lakást, a számlátok meg kiürül. Aztán elhagyhatod akkor.

Vagy megteszed most, kisebb veszteséggel.

Egy biztos: 33 évesen könnyebb lesz neked is újrakezdeni, mint 43 évesen.

Őszintén szólva nem igazán értem, hogy most miért csodálkozol, ha úgy ismereted meg és úgy fogadtad el őt, hogy - napi 7 óra átlaggal számolva - heti 49 órát, egy teljes munkaidőnél többet töltött el egy függőséggel.

Mi a közös jövőképetek?

Pszichológus segítségével is hosszú, kemény munka lenne a függőség hátterét feltárani, és dolgozni a megoldáson. És nyilván kizárólag akkor működne, ha a férjed belátná, hogy ez komoly probléma, és változtatni akarna rajta.

Amit leírtál, az alapján egyértelmű, hogy nem ez a helyzet.

Szia!

En is voltam/vagyok hasonlo helyzetben, nekem van vasarlas maniam.

Nekem edesapam halala utan alakult ki. Mivel rosszul ereztem magam, a vasarlas mindig pillanatnyi oromot jelentett, ami miatt par napig jo volt a kedvem. De utana ez elmult es megint kezdodott az inger, hogy vegyek valamit, hogy jol erezzem magam.

En erre nagyon hamar raebredtem es kertem is segitseget szakembertol, viszont ez is olyan, mint a legtobb fuggoseg, hogy borzaszto konnyen vissza lehet csuszni, szoval teljes gyogyulasrol sajnos nem lehet beszelni.

Nekem ennyire nem volt durva, hogy a parommal kozos penzt koltsem a tudta vagy beleegyezese nelkul, de olyan volt, hogy kolcson kertem tole valamire, ezt viszont utolag mindig kifizettem neki.

Az a baj ezzel az egesszel, hogy ha o maga nem latja be, hogy enm egeszseges merteku, amit csinal, illetve hogy alapvetoen nem vagytok olyan anyagi szinvonalon, hogy ezt ilyen mertekben megengedhesse maganak, akkor csak azt fogja felfogni ebbol az egeszbol, hogy bsztatod.

Itt a leghatekonyabb az lenne (amit a parom velem is csinalt), hogy leulteted, elmondod neki, hogy szereted, torodsz vele es tamogatod, vele kepzeled el az eleted, a kozos celjatiokert kuzdesz es faj, hogy ugy erzed, o nem tesz bele annyit a kozosbe, mint te, nem tesz felre a kozos celjaitokert. Nyilvan a sajat fizetesevel azt csinal, amit akar, de a kozosbol nem erre kellene kolteni. Beszeljetek meg egy keretet havi szinten, amennyit kolthet. Ez eleinte magasabb, kesobb alacsonyabb lesz es probalja meg tartani magat hozza.

De ismetlem magam, ez csak akkor mukodik, ha o is latja, hogy baj van.

Mondjuk nyilván nem mindegy, hogy az elmúlt másfél évben azt kb. havi 110 ezer forintot 800 ezer nettó fizetésből költötte legóra, vagy kevesebb, mint a feléből.

De gondolom, ha kiemelkedően jól keresne, akkor nem a te pénzedből akarna legóra költeni.

A függőség, az egésznek a pszichés oka, háttere akkor is probléma lenne, de legalább a pénzügyi helyzeteteknek nem menne ennyire a rovására.

Milyen jó móka lesz takarítani, portalanítani azt a rengeteg Legót :D 4 gyerekünk van, tudom, mitől beszélek :) ő fogja csinálni, vagy majd rád vár ez a nemes feladat?

Persze, ha valami vitrines/üvegbúrás tároló rendszer lesz, az valamit segít.

Amúgy ahogy 2-es írta, engem is már a napi (??) 6-8 óra játék kikészített volna. Egyáltalán, hogy lehet annyit játszani munka és egyebek mellett? Számomra ez érthetetlen.

Mondjuk én mindent nyilván 4 gyerekkel a hátam mögött ítélek meg, fizikailag sem lenne időm, energiám ennyit játszani, ha nem lenne gyerekem, akkor sem. Persze, nem vagyunk egyformák.

Egyébként Legóra visszatérve, ismerek egy családot, akik ebből busás pénzt keresnek. Annyi gyári és saját tervezésű szettjük lett, hogy komplett művelődési házakat töltenek meg a kiállításaikkal, amikre belépőt szednek. Nálunk a helyi művházban már 4-5 éve járnak, kb 2000 fő nézi meg egy hétvégén, 2000 Ft belépővel, lehet számolni. Igaz, a befektetett pénz sem kevés.