Tényleg túlreagálom a helyzetet? Mit kéne tennem, hogy elfogadja azt, hogy vigyázni akarok rá?

Aggódom a barátnőmért. Ha menstruál, akkor rendszeresen nagyon rosszul van az első nagyjából két napban. Nekem nagyon parának tűnik, ő meg mindig azzal jön, hogy túlságosan aggódom érte, nem kéne ennyire körbeugrálnom.

Mármint rendszeresen az van, hogy az első két nap alatt, hogy belázasodik, vagy legalábbis hőemelkedése van, néha hány is, a múltkor konkrétan pár másodpercre elájult, meg összekucorodva gubbaszt a takaró alatt, mert nagyon durván görcsöl, alig tud moccanni.

Szerintem orvoshoz kéne mennie, de azt mondta, hogy régen volt, semmi gondot nem találtak nála, és amúgyis volt rosszabb régen.

Ha már rosszul van, akkor szeretném, ha a lehető legkényelmesebb legyen neki, de szerinte túlzásokba esek. Mind ketten itthonról dolgozunk, én teljesen kötetlenül, csak határidőket kell tartanom, szóval tudok rá figyelni. Igazából szerintem semmi extrát nem csinálok. Mármint nem nevezném hű de extrának azt, hogy főzök neki teát, meg megmelegítem a melegítő párnát, meg az ágyba viszem neki a kaját, figyelek arra, hogy legyen a kedvenc nasijából. Ő viszont mindig szóvá teszi, hogy nem halálos beteg, nem kéne körülugrálni, megoldja. Csak ebből nem egyszer van az, hogy elindul a konyhába kajálni a szobából, eltelik tíz perc, erre azt látom, hogy fél úton a folyosópadlón gubbaszt a barátnőm, mert hirtelen begörcsölt a hasa és nagyon fáj neki. Komolyan, inkább maradjon ágyban, ha olyasmiről van szó, ami ott is megoldható...

Viszont valahányszor felhozom a témát, hogy menjen orvoshoz, vagy legalább maradjon nyugton, ha rosszul van, mindig azzal jön, hogy túlreagálom, túlféltem, ne ugráljam körbe...