Mással minden nap kiabál a férje?

Hát nem tudom mert nem vagyok orvos, de nem kéne kihányni ami ki akar jönni? Amúgy igen én sem értem hogyan tudtál gyereket vállalni vele amikor normálisan nem dolgozik és te nem fogsz tudni ha meglesz a kicsi.

Nem fogod neked segíteni körülötte se egyáltalán vagy megtesz pár dolgot és rád fog kiabálni érte.

Van neked agyad kérdező?

Lehetsz ideges nyugodtan, de inkább el kéne gondolkodni azon, hogy minek a francnak csináltattad fel magad vele.

"A férjem most sokkal több mindent kénytelen csinálni itthon és sokszor kérem, hogy vásároljon vagy adjom nekem enni."

Azzal egyenlő, hogy te vagy az aki bevásárolt, megfőzött, kitakarított pedig alig dolgozik, konkrétan munkanélküli. Képes voltál vele vállalni gyerkőcöt ennek ellenére és csodálkozol azon, hogy nyavalyog amiatt, hogy neki kell csinálni helyetted amit te csináltál. Ráadásul még azért is haragszik és téged gyanúsít, hogy ugráltattod pedig más férfi a felesége lábanyomát csókolgatná, sőt aggódna érte, hogy rosszullétek kínozzák. Feltetted azt a kérdést, hogy veled van-e baj. Természetesen van és nem is akármilyen.

Szegény csöppség hová születik, előre sajnálom. :(

Én vészes hányós voltam, 9 hónapig folyamatosan, 13 kiló mínusszal csináltam végig a terhességet. Több, mint egy hónap kórház, segítségünk nem volt (szüleim több ezer kilométerre). Szerencsére a férjem nem ilyen, próbálkozott szegény segíteni, ahogy tudott, pedig főzni nem tud, de legalább igyekezett (igaz én meg enni nem tudtam, kb a McDonald's hambi ment le egyedül, amit amúgy azóta is utálok). De még arra is képes volt, hogy az éjszaka közepén menjen el hamburgerért, ha épp úgy alakult. A férjed nem férfi, hanem hisztis kisfiú, majd ha meglesz a gyerek, akkor is ennyire lehet rá számítani?

Igaz nekem voltak olyan időszakok, hogy próbálkoztam valamit azért csinálni, de pl a macska almát nem takaríthattam, meg kb semmi erőm nem volt, úgyhogy amit máskor megcsináltam 1 óra alatt, az itt kb 4-5 óra volt. De aki azt mondja, hogy miért nem erőlteti meg magát, az látszik, hogy sose küzdött ezzel a problémával. Iszonyat rossz 9 hónapig egy tehetetlen zöldségként élni, én nem is vállaltam be másik gyereket, ugyanis az orvos sem tudott megnyugtatni afelől, hogy a másik terhesség nem lesz ugyanilyen, vagy még rosszabb... Kitartás, ha szerencséd van, a 12. hét után elmùlik a rosszullét, aztán már rendben leszel, viszont a férjeddel nem igazán tudom mit lehet kezdeni, azon kívül, hogy elhagyod, mert ez nem lesz jobb...

Ezt most úgy írom, hogy én tényleg rengeteget hánytam mindkét terhességem első 3 hónapjában, és amikor épp nem hánytam, akkor is brutál rosszul voltam, szédültem, öklendeztem, kb. egy pillanatom nem volt, amikor embernek éreztem volna magam.

Szóval azt full megértem, hogy nem főzöl, pont a kajaszag hiányzik még ilyenkor. Voltam olyan rosszul, hogy hányni is konkrétan négykézláb mentem ki, biztos végem lett volna, ha abban az állapotban főzni is kell. A másik oldalról viszont: ezt a szenvedést is csak első gyerekkel lehet eljátszani, a másodiknál már kénytelen vagy megerőltetni magad a nagyobb miatt. Szóval az, hogy nem vagy képes semmit csinálni, túlzás, mondd azt, hogy így kényelmes és megteheted, hogy nem csinálsz semmit, tehát élsz a lehetőséggel, ennyi. Ha lenne ott egy 2-3 éves nagy, még ha borzasztóan szenvedve is, de hidd el, tudnál kaját csinálni és el tudnád látni.

Ettől függetlenül a férjed meg tán nem hal bele, ha kicsit jobban odateszi magát, amíg szarul vagy.