Ha már a szó nem használ, hogy csináljam, hogy jól jöjjek ki belőle?

4 éve vagyunk együtt, 3 éve vagyunk házasok. 2 gyerekünk van, plusz 1, aki az előző kapcsolatából született. A férjem iszik. Nem szépítem. Iszik, napi 5-6 sör, miután a munkából hazaér, egészen addig, amíg le nem fekszik. Nem hazudok, mikor összejöttünk én is ittam 1-1 pohárral, vagy 1 üveg somersby-t, vagy Mojito vackot. Aztán teherbe estem, le is tettem, azóta nagyon max 1 pohár boros kóla ment le, de az is inkább a mosogatóba. Akkor is ivott, de nem minden nap és nem ennyit. Aztán jöttek a szarok, a gyerekét az előző kapcsolatából hozzánk emelte ki a gyámügy, tárgyalások, meghallgatások. Elkezdett egyre inkább bezárkózni, egyre többet inni. A nyáron volt egy óriási veszekedésünk, ahol alkoholista állatnak hívtam, ő meg azt mondta miattam iszik. Már ott eltörött bennem az addig tartó akármi is. Azóta el akarom hagyni. Egyre rosszabb a helyzet és nem akarom a gyerekeket ebbe hagyni. Segítséget nem fogad el, szerinte minden rendben, neki semmi baja nincs, csak kiengedi a gőzt. Nem bírok mellette lenni. Ha a gyereke nincs itthon én inkább az ő szobájában alszom, mert rettenetesen büdös pia és cigaretta szaga van és rettenetesen horkol már ez miatt. Kínzás az este számomra, hiába alszom el 10-kor, éjfélkor bejön és legkésőbb fél 1-kor felkelek és sajnos a kicsi se bír nyugodtan aludni tőle, velünk van még egy szobában. A 2 közös gyerekünk szeretném kiszakítani ebből, hogy ne ezt lássák, hogy ne higgyék azt, hogy ez a normális, de az ő gyerekét nem tudom elvinni, csúnyán hangzik, de konkrétan semmi jogom hozzá, vihetem iskolába, hozhatom, vihetem orvoshoz, de ahhoz jogom, hogy magamhoz vegyem nincs, amíg hivatalosan örökbe nem fogadom, vagy mit mondtak. Viszont megfenyegetett, hogy el fogja tőlem perelni a gyerekeket. Tudok biztosítani nekik mindent, most is én ruházom a 3 gyereket, én etetem őket, én hordom őket mindenhová is. Ő annyit csinál reggel elmegy dolgozni, este hazajön. Hova tűnik a pénz? Jó kérdés, pia, cigi. Majdnem fele annyit keresek, mint ő, de én állom a lakást, rezsi, bevásárlás, minden és én vagyok a szar, hogy hó végén nincs pénz. Most már elég volt, nem volt ilyen, de egyre jobban csúszik le és nem fogok asszisztálni, nem fogom végig nézni, nem képes elfogadni, hogy beteg, hogy segítségre van szüksége.

Lépnem kell a gyerekek miatt, de nem tudom hogy kezdjem, nem akarom, hogy elvegye őket tőlem, ők az egyetlen örömöm az életben.