Hogy látod, mikor szakitasz? nálad mi a helyzet?

Sose. Remélem, hogy sose. Én már életem végéig tervezek a párommal.

Igen, szeretem azt, aki vagyok. De évekkel ezelőtt is ilyen voltam, amikor nem ismertük egymást. Ahogyan valószínűleg ő is. 30 évesek vagyunk.

Nem tudom, még sose szakítottam.

Velem szakítottak mindig a nők,ha jött egy egzisztenciálisan kicsit is jobb választás a számukra.

Nem tervezünk szakítani, együtt szeretnénk leélni az életünket. Kilenc éve vagyunk együtt és én nagyon szeretem azt, akivé váltam mellette. Nagyon sok mindenre megtanított, úgy érzem, hogy sokkal életrevalóbb lettem, mióta ismerem, ráadásul a mai napig mindketten úgy érezzük, még mindig szerelmesek vagyunk egymásba.

Az előző komoly kapcsolataimban sosem éreztem ezt. A 12 éves kapcsolatom alatt végig azt éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel és a lelkem mélyén tudtam, hogy nem fogunk együtt maradni, de szerettem, illetve az volt az első komoly kapcsolatom és ezért maradtam sokáig. Az 5 éves kapcsolatomban kb. a második év után kezdtem érezni, hogy nem lesz tartós, mert csak én teperek a kapcsolatért. Ezen kívül volt két, 1-1 évig tartó kapcsolatom, ott szinte az első pillanattól tudtam, hogy nem lesz tartós, de mindkét férfit sajnáltam az életkörülményei, pszichés állapota miatt és ezért voltam velük.

Én olyan voltam, mint a béka a fazékban. Melegedett, melegedett a víz, én meg először nem is vettem észre, aztán próbáltam önmagamat meggyőzni.

Először: nem is melegszik a víz. Aztán: a meleg víz kellemes, ez jó dolog. Végül: más fazékban forró a víz, valamelyikben meg egyenesen olaj forr. Az én fazekam nem is rossz.

Aztán egy banális vita után - nem is az volt a fő bajom, hogy úgy beszélt velem, hanem hogy ez nem egyszeri alkalom volt, ráadásul a megbánás egy szikráját se mutatta soha - rájöttem, hogy mégis kezd felforrni a víz a fazékban. Akkor már úgy voltam, hogy nekem innen azonnal ki kell ugrani, szóval segítséget kértem és ugrottam.