Honnan tudom biztosra, hogy a férjem az én igazi társam?

Nagyon kevés férfi van aki az a fajta romantikus alkat, amire te vágysz.Ezek többsége is idővel amint csitul az elején heves láng, szintén belesüpped a szürke hétköznapokba.Kva nehéz àm folyamatosan fenntartani a lángoló érzelmeket hosszú távon.Nem is láttam erre még példát, pedig már 50 leszek hamarosan.

Ha valaki erre vágyik, akkor folyamatosan új emberekkel kellene kapcsolatba kerülnie.És nem az olyan típussal mint a te férjed is.

Az én ex férjem pl. egy nagyon romantikus alkatnak mutatta magát az első időszakban, aztán alább hagyott nála, főleg miután megszületett a gyerekünk.Én is változtam köszönhetően a terhesség szülés szoptatás miatti hormonális felborulásnak.És nem volt türelme kivárni amíg rendeződik.Megkereste az újabb partnert, akivel megint lángolhat, közben elvàltunk, és azóta is hajkurássza a nagy romantikát.

Szia! Én ugyanígy érzek, és ahogy telnek a napok, egyre jobban érzem, hogy megfulladok a saját életemtől, nem tudom, mi a megoldás. Könnyű azt mondani, hogy akkor váljatok el, miközben évek óta együtt vagyunk mi is. Az az igazság, hogy ezt alaposan meg kell vizsgálni magunkban. Ha azt nézem, egyrészről olyan, mintha semmi probléma nem lenne, pedig van is, több is, amiért én már tenni sem akarom, neki meg többször szóltam, de nem érdekli. A legnagyobb baj az, hogy én vagyok a házasságban a férfi nő létemre, mindent én intézek, és minden tőlem van elvárva, mindig én vagyok a tökös fél, és ő ezt egyáltalán nem szégyenli, kimondja másoknak is simán, hogy a feleségem így meg úgy, minden tőle függ, és nem érzi, hogy ez mennyire gáz, és hogy az egész kapcsolatunk egy pusztulat, egy teher nekem. Ezek mellett főz, mos, dolgozik, minden egyebet megtesz, vásárol, néha apró meglepetések, viszont rengeteget játszik számítógépen, semmit nem látok belőle sokszor, csak a hátát, nagyon unom. Rengeteget költ felesleges dolgokra, ruhára, vackokra, élelmiszerre. Én egyáltalán nem vagyok anyagias, el lennék pörkölttel is, neki mindenből a legdrágább, a legjobb kell. Úgy érzem, hogy már nem bírom elviselni, nem is kívánom, nem vagyok szerelmes, csak vele vagyok. Tudom, akkor minek? Mert már évek óta így vagyunk, családot akartunk, stb, de mégsem megy. Még várok... Hogy mire, magam sem tudom. De félek attól is, hogy nem lesz más, viszont lassan már az sem érdekelne. Tudom, hogy szeret, de képtelen megváltozni, és a szerelmet, ami megvolt, elvesztettem, és az nem olyan dolog, amit csak úgy vissza lehet hozni... Nyugodtan dobálja itt a szart mindenki akár rám, akár a kérdezőre, hogy így meg úgy, de igenis vannak bizonyos élethelyzetek, amik iszonyú nehezek, és csak az érti meg, aki benne van, ugyanúgy...

Nekem is megtetszett valaki más, nem is egyszer, épp most is. A férjemet soha nem csaltam meg, és nemis fogom. Ha végleg elpattan az utolsó idegszálam is, akkor le fogok vele ülni, és el fogom mondani, hogy ennyi volt, és tovább fogok lépni.

A férjed mwr bozonyitott ep is vett és ki is tart melletted.

A màsik meg nem.