Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom “ferdít” a jövőbeni terveiről és ez rettentően zavar. Mit tegyek, hogy ne csinálja? Mi lehet a viselkedésének az oka?
25 éves a párom, én 23. Én vagyok a nő. Már együtt vagyunk közel egy éve, és a kezdetektől “kamuzott” a terveit illetően, ami alatt azt értem, hogy előadta, hogy fix terve, hogy 2024-től elkezd egy egyetemet és új munkát keres, meg nyelvvizsgázik stb. (Egyáltalán nem kértem ilyesmit “számon”, magától mondta, hogy 100% hogy felveszik és mekkora tervei vannak.) Az egész családomnak és a barátainak is folyamatosan ezt mondogatja, hogy majd ő mennyi mindent fog csinálni, és megy arra az egyetemre és milyen király végzettsége lesz stb. Mindenkinek (köztük nekem is) előadta, hogy szeptemberben ott fog kezdeni, teljesen fel van rá keszülve és elnézve a ponthatárokat nagyon simán felveszik. De aztán le sem adta a jelentkezést, és kiderült, hogy utána sem nézett rendesen a szaknak, azt sem tudta milyen feltételei vannak a bekerülésnek, nincs is olyan érettségije ami kellene hozzá stb. Sőt olyannyira nem tudott az egészről semmit, hogy az sem tűnt fel neki, hogy abban a városban nincs is, ahol ő akart tanulni.
Most találkozott a szüleimmel és ugyanúgy elkezdte, hogy ő mekkora király ember lesz azzal a végzettséggel, és szeptemberben kezdi stb stb…és egyre jobban idegesít, mert valójában megint semmit nem tesz érte, csak előadja magát az embereknek, és közben ha kettesben vagyunk van, hogy véletlen elszólja magát, amiből 100%-ra lejön, hogy ő egyáltalán nem számol azzal, hogy valaha is járna arra az egyetemre. Csak lóg a levegőben a jövője, a nyelvvizsga meg még csak eszébe sem jut, azt is teljesen elfelejti, hogy HATALMAS TERVE volt, úgy érzem az is csak a “népnek” szól, hogy ő mikre képes, de belül halvány jele sincs annak, hogy ő ezekért lépéseket tenne, vagy egyáltalán eszébe jutna, hogy ő ilyeneket mond másoknak. Tudom, hogy most túlreagálom, nagyon türelmes voltam vele, de hogyismondjam, kicsit gyerekesnek tartom ezt a hozzáállást főleg, hogy mindenben támogattam.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Erről amúgy beszéltél vele is? Tudja a te véleményed a témáról? Vagy ilyenkor, amikor így előadja magát a családnak, hazafelé menet is csak csendben hümmögsz és mosolyogsz, és ő meg azt hiszi, hogy milyen vagány az élet? Mert amúgy nyilván nem egy kellemes beszélgetés, de egy (jó) párkapcsolatban kell lennie helyének a nehéz beszélgetéseknek is, amikor visszahúzod a valóságba a másik felet, ha az nagyon elszállna. És ha nem tudja, hogy ez kívülről hogy néz ki, milyen érzést kelt benned ez a fajta hozzáállás, akkor nem is tud változtatni, illetve hát ha emiatt elhagyod, akkor fel se tud rá készülni, tenni se tud ellene.
Szerintem ez abszolút megoldható azzal, ha kommunikáltok. Ha figyelmezteted, emlékezteted, amikor ilyenek vannak, hogy nem elég csak dumálni, tenni is kéne, ha tényleg ezt akarja. Ha nyaggatásnak veszi és arra hivatkozva nem csinálja, akkor azt is ugyanúgy lehet kezelni, beszélgetéssel. Másképp nem megy. Nyilván ha ez azután sem marad abba, akkor így jártál, megszoksz vagy megszöksz, ő ilyen, de az esélyt attól még meg lehet neki adni.
Beszéltem vele erről többször is. Mondtam, hogy mondja el őszintén, hogyha úgy érzi nem lehet mellettem önmaga, ha úgy érzi meg kell felenie stb. Mondtam, hogy szerintem akkor tud igazán jó lenni egy kapcsolat ha merjük magunkat vállalni egymás előtt és nekem nincs szükségem ilyen ígéretekre amik üresek, mert úgy érzem közénk állnak. Megingatja a bizalmat, csalódottságot kelt mindkettőnkben, hiteltelenné válik egy idő után… kértem, hogy mondja hogyan tudok segíteni, hogy ne érezze ennek szükségét…
Általában azt mondja erre, hogy sajnálja, és ő teljesen bízik bennem, meg hogy innentől sosem lesz ilyen…de mégis folytatódik
válasza:"mindenben támogattam"
Konkrétan miben, ha nem akart és nem csinált semmit?
válasza:Szerintem ő tisztában van azzal, hogy te megbocsájtasz neki és azért csinálja. A "sajnálom" és a "szeretlek" szavak idejüket múlik, sőt elveszítik az értelmüket, olcsónak hatnak ha a tettek nem egyeznek velük.
Mindig kevesebbnek fogja magát érezni és mindig hazudni fog neked.
Modhatsz bármit, tehetsz akármit.
Az önbizalomhiány "én" probléma és neki kéne felturbózni a segítséged nélkül.
Viszont ő nem akarja megtenni mivel elnézed neki milyen.
Miért is erőltetné meg magát ha mindig megússza?
válasza:“Nézd Sanyi, nekem ma is nagyon kellemetlen volt az az önfényezés és hazudozás, amit levágtál a társaságban, ahogy a múltkor is. Beszéltünk már erről, nem értem miért kell ez, nem a nem létező nyelvvizsgádért vagy diplomádért szeretlek, de a kamuzás nekem nagyon kiábrándító.
Nagyon szépen kérlek, ne csináld ezt többet.
Ha legközelebb megint előadod ezt a számot, én most szólok, hogy nem fogok zavart mosollyal az arcomon elnézően hallgatni, mert már nekem ciki ez az egész és ha tetszik, ha nem, én jelezni fogom a társaságnak, hogy ez ordas nagy kamu.
Kérlek állíts magadon, kellemetlen helyzetbe hozol engem is, becsapsz engem is, a családomat is- senki nem így áll hozzád, nem ezt érdemli.”
..ezt így hazafelé menet a kocsiban… de ok, én már 45 feletti nő vagyok, hidegrázást kapok az ilyen kis hazudozó, ki-ha-én-nem típusú férfiaktól :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!