Gyerek születése megerősítette a kapcsolatot köztetek?

"Akkor is a gyerekről szól minden"

Na itt rontjátok el. Családot alapítani nem azt jelenti, hogy egy kis ember rabszolgái leszünk,és többé mi nem létezünk. Hanem többen élünk együtt, úgy alkalmazkodunk, de nem kell végletekbe menni meg rágörcsölni.

Felnőtt embernek meg annyi értelemmel kell rendelkeznie, hogy egy baba nem abból áll, hogy pelenkázunk meg gügyögünk, ez tudható előre. Ugyanolyan családtag mint bárki más.

Nem járkálunk mindenféle babaprogramra, mert az "Kell a gyereknek", és nem ülünk napi 6-8 órát játszótéren, mert különben elszárad a gyerek.

Ha szeretnénk kimegyünk állatkertbe, vagy majálisra, de nem erőszakoljuk meg magunkat hozzá, akkor megyünk ha van hozzá kedvünk,jól esik. Nem lesz agykárosult a gyerek attól, hogy nincs össze-vissza rángatva mindenféle programra, amit a mai világban kötelezőnek tartanak. Nem attól lesz boldog a gyerek hogy idegbetegen mindenhova elcibálják, mert az Kell neki. Nem kell. Attól nem lesz boldog mert mindent feláldozol és dugóval a seggedben élsz mellette. Gyerekkorunkban sem pusztultak meg tőlünk a szüleink. Figyelni kell rá? Igen. Gondoskodni kell róla? Igen. De ebbe nem kell beledögleni. A család nem arról szól hogy ki legyenek zsigerelve a felnőttek. Egészséges együttélés, mindenkire tekintettel. A gyereket sem arra kell nevelni, hogy Ő a világ közepe. Igen, Ő(k) a legfontosabb(ak) nekünk, de ettől függetlenül a normákat neki(k) is be kell tartani, alkalmazkodni.

Babaként még persze elég sok a teendő mellette, és megnehezíti hogy még nem lehet kommunikálni velük. De amit manapság csinálnak babázás címén az erős túlzás.

Másabb lesz az élet, de ez magától értetődő, aki ezt szeretné rendben, de akinek ehhez semmi kedve az Ne csinálja!