Gyerek születése megerősítette a kapcsolatot köztetek?

Nem. Én csak a párom kedvéért mentem bele, mert hirtelen nagyon akart gyereket és így 10 év után nem akartam újrakezdeni. A páromat szeretem. Utálom a gyereket, egy nyűg. Idegbeteg vagyok, minden nap bőgök, pszichiátriára járok és xanaxot szedek. A párom meg túlórázik hogy ne kelljen itthon lennie, pedig ő akarta a kis tetvet. Előre megmondtam neki hogy ha valaha szakítunk is, nála fog maradni a gyerek mert én nem fogok hozzá kötődni. Ahhoz képest hogy ígérgette mennyit fog vele foglalkozni, csak az én terhem.

Jövőre lépek. Ez nem élet.

Minek erőltette ha ő se szereti, azt nem értem.

Ha megmarad, az vagy eleve jó volt, tehát nincs mit rendbe hozni, vagy csak a gyerek miatt maradnak meg együtt, ami meg nem egészséges. Struccpolitika.

Szóval nem. Kérdésed arra irányul, hogy helyre hozza-e, tehát egy rossz kapcsolatban van két fel. Kb mint olaj a tűzre olyan lenne. Egy gyerek hatalmas stessz faktor. Semmiképpen nem ajánlom "megoldásként".

11/-es re reagálnék..

..:"volt időnk egymásra is,"

Talán azért viselte jobban a kapcsolat, nem? Mert nálatok volt idő egymásra is. Hát, elárulom, nálunk nulla, azaza NULAA segítség, nincs közelben mamapapa, se bébiszitter, senki, még egyszer mondom, NULLA egymásra, kettesben fordítható idő. Ezt képzeld el majd 1 évig. Egy kimondottan rosszalvó babával. Sokszor este 23 előtt nem szabadultam fel mellőle altatástól. Mire igen, addigra aludni akartunk mindketten csak..

Nappal meg dolgozik a férjem. Otthon meg vagy nyűgös a gyerek, vagy épp jó napja van, de akkor is a gyerekről szól minden..

Egy filmet nem tudtunk megnézni mint 2 normális ember hosszú hosszú hónapokig! Egy filmet. Este... Másról nem is beszélek már. Mikor először sikerült, mindkettőnknek felelemelő érzés volt. Vagy az első randi mikor ketten sétálgattunk. 1 év után..

Ezeket nem tudja elképzelni milyen lehet, akinek a? van segítsége, nagyon sokat számít ha ott tudja hagyni rokonnál vagy feljön és besegít alkalomadtán.. Vagy b) normálisan alszik a gyereke.

Ugyanebben a szituban ugyanígy hidd el, a tiédet is megviselte volna. Minden gyerek más. Meg lehet az igényeink is mások, lehet azt mondod neked is így van, de neked épp nincs ezekre igényed.. Nos, nekünk volt.. ;) Egymásra is néha.

Sajnos tehát nálunk is kb 1 év után lett valamivel jobb, de még most is vannak nehéz időszakok a nem alvás miatt, amikor nincs idő egymásra.

Természetesen mi is segítjük egymás és számíthatunk egymásra, de ez természetes, hogy sajnos igen, a nehéz helyzet megtépázza hosszútávon az embert. Ezzel jó tisztában lenni, mert senki, de senki nem mondja el ezeket. De igazából nem is tud rá felkészülni, majd, ha ott lesz, látja..

Kedves 15, nekünk sem volt segítségünk, azóta sincs, megoldottuk.

Volt időnk egymásra arra mondtam, hogy előtte kiélveztük amit lehetett kettesben, nem ugrottunk bele.

Természetesen kevesebb időnk van egymásra. Csak nem egymáson vezetjük le feszültséget

Azért jól nekem estél, csak azért mert én nem úgy élem meg, mint manapság az emberek többsége. Mi erre vágytunk, így vagyunk berendezkedve, fejben is, szívben is, de ez nem kötelező!

Ezért mondom hogy a legtöbb helyre nem való. Nem kell csak azért családot alapítani, mert ez az "elvárás" meg a szokás. Akinek jól esik legyen, akinek nem annak Ne!

"Csak ott ahol tényleg igénylik, ahol öröm, nem pedig teher."

Szerintem sokaknak túl későn derül ki, ha nem az.