Azt utálom a páromban a legjobban, hogy nem fejlódünk és ezzel visszafog. Mit érdemes ezzel a helyzettel kezdeni?

Elsősorban szeretnék többféle szemléletet megismerni, ki hogyan lát egy ilyen helyzetet.

Kicsit részletezve:

Önfejlesztés elsősorban, legyen az edzés, önismereti munka, étrend, határok kitolása, komfortzónán kívúli programok, tehát lényegében egy önazonos határozott önbizalommal teli és tapasztalt személyiség kialakítása a célom. Legjobb lenne ha ezt együtt csinálnánk, kevésbé jó lenne ha legalább támogatna. Most a totál semleges van, kivonja magát, ez a helyzet. Sokkal rosszabb helyzet lenne, ha viszont ellenezne bármit is, ilyen nincsen jelenleg. Szóval inkább hogy ő megelégszik azzal, ami van, én pedig nem, mert én úgy gondolom, hogy létezik még önmagamnak egy jobb verziója, és szívesen fektetnék ebbe energiát, főleg, hogy elvileg családalapítás előtt állunk, szeretnék jó szülő lenni, ha nem is példakép, de ne egy ilyen suttyó lusta izét lásson a gyerek mikor felnőtt... szégyenlem a helyzetünket, az az igazság.