Házasságban élő emberként mekkora trauma számodra és hogyan dolgozod fel, hogy nem élheted ki szabadon a vágyaidat és/vagy nem szeretheted szabadon azt, akit szívedből szeretsz?

A házasságot nem kényszerítik.

Az ember azzal házasodik, akivel mindent megélhet mindenféle értelemben, illetve akiben megtalálta mindazt, hogy ne kelljen másra vágynia. Röviden tehát: nekem semekkora trauma.

11 éve vagyunk házasok.

Nem trauma. Mert egyrészt a férjem szeretem szívemből, másrészt minden vágyam ki tudom vele élni. Ezért mentem hozzá, mert nem volt semmi hiányérzetem az esküvőt megelőzően sem (3 évet együtt éltünk az esküvő előtt, szóval nagyon jól tudtam, mire számíthatok).

Szerintem ha alapvetően tényleg, mélyről jövően vágysz a házasságra, akkor ha megtalálod a párod, nem lesz hiányérzet meg trauma semmi, ami a monogám párkapcsolatok természetes velejárója. Ha külső nyomásra állapodsz meg, számodra a monogámia csak egy kényszer, akkor akármennyi ideig is élsz házasságban, az nehéz lesz. Főleg, ha mindeközben még nem is a megfelelő pár mellett kötelezted el magad (értsd: nem szíved szerelme a házastársad és nem is tudod megélni vele minden vágyad).