Milyen egy valóban pszichopata férfi és a kapcsolat vele?

Milyen vele a kapcsolat? Utólag azt hiszem, itt egyedül én voltam kapcsolatban. Ő egyszerűen csak kihasznált, mint mindig mindenkit.

Az elején nagyon tudott udvarolni, mindig tudta, hogy mit kell mondania, mit szeretnék hallani. Virágok, romantikus gesztusok, kis szerelmes üzenetek, meglepik, elém jött a munkahelyemre, reggel bevitt kocsival, hogy ne kelljen kapkodva készülni. Mikor pár hónap után felvetette, hogy költözzünk össze (nálam), a fellegekben jártam.

Aztán jött a kontroll. Az se egyik percről a másikra. Például az, hogy ő visz be kocsival és hoz el, az kötelező lett, romantikus gesztusból. Mindig vitte a táskám, de ez azt is jelentette, hogy mindenem nála: mobil, pénztárca, iratok, lakáskulcs. Egy összeveszésnél nincs ám olyan, hogy otthagyod, ha csak nem akarsz 50-100 km-t sétálni.

Mivel gyorsan összeházasodtunk (igen, hülye vagyok) és nagyon akart közös gyereket, lett is, így ugye minden közös. Ami egy idő után úgy nézett ki, hogy ami az enyém, az az övé is, ami az övé, az csak az övé.

Soha nem ütött meg és minden vita után nagy látványos bocsánatkérés jött. Végig megmaradtak a szerelmes gesztusok, a meglepik, hogy a kedvencem főzi, kàvéval ébresztett minden reggel, állandóan fogta a kezem. Apropó: mindig is nagyon bújós volt, de egy idő után kimondottan teher lett, hogy állandóan rajtam csüng. Reggeli ébredéstől amíg bevitt melóba, szünetben végig telefonon hívott, aztán már kint vár, visz haza, boltba se mehettem egyedül, de a fürdőbe is bejött, hogy megmossa a hajam meg a hátam, tényleg szó szerint csak a wc-n voltam egyedül.

Fura, hogy a fiára viszont nem féltékeny. Rajong érte, amit ő nem kapott meg, azt a gyereken keresztül akarta pótolni. Viszont nem volt hozzá türelme, arra ott vagyok én, és kimondottan élvezte, hogy a gyerekének jó anyja van. Neki nagyon más gyerekkora volt.

Aztán jöttek a betegségek. Először állandó fáradtság, hànyinger, hasmenés, fogyott is. Spontán rosszullétek, pánikrohamok. Persze állandó táppénz, aztán ki is rúgták, és ha talált is munkát, az se tartott sokáig. Szerintem mindenféle mentőautóban ültem már, miközben kísértem be kórházba, mert "szívrohama van".

Persze dolgozni valakinek kellett, hiába kicsi még a gyerek. Egyébként amíg én dolgoztam, ő megcsinált itthon mindent, főzés, mosás, a hétvégén meg ketten megcsináltuk a takarítást. Később oviba vitte meg hozta a gyereket is. "Csak" annyi, hogy állandóan feszültségben vártam, mikor jön megint a telefon, hogy rosszul van. A dokinénije is tehetetlen volt, eleinte nem talált semmit, aztán egy hasi ultrahangnál látott egy nagy árbyékot a hasüregben. Lehet, hogy daganat, de még nincs ok a pánikra. Szerinted...?

Aztán egyik nap én lettem rosszul és egy kolléganőm hazavitt. Nem volt olyan vészes, sima hasmenés, gondoltam legalább meglepem a kicsi férjem. Hát megletés az volt, mikor a szomszéd kislányt ott találtam a fürdőkádban...

Kiderült, hogy évek óta ez ment, amíg én dolgoztam. A korona alatt kezdődött, mikor otthon tanultak a gyerekek. 12 éves volt a kislány akkor. "Segített tanulni". Aztán kitalálta, hogy amikor a lány otthon marad betegen, akkor ő is, és övék a lakás, azt csinálnak, amit akarnak. Ezért volt ennyit beteg, és még az orvost is meg tudta győzni, hogy tényleg beteg. Két évig folyt az egész. Tehát mikor lebuktak, akkor a kislány már elmúlt 14. De sírva bevallotta, hogy egy ideje így ment, és nem hagyta, hogy szakítson vele. Mikor rákérdeztem, hogy akar-e feljelentést tenni, azt se értette a drága férjem, hogy mi rosszat tett. Ott röhögött, hogy egy féltékeny vén qurvával nem fognak törődni. Ordított, fenyegetőzött, nem engedett ki minket a lakásból. Felváltva azzal, hogy sírt, hogy élete szerelme vagyok, ne hagyjam el, inkább megöli magát. Akkora balhét rendezett, hogy az alattunk lakó hívta ki a rendőrt. Egyből be is vitték.

5 évet kapott. Mi elváltunk, hiába fenyegetőzött. A szomszédék is elköltöztek, és mi is a fiammal. Munkahelyet váltottam. Annyira összetört az egész, hogy képtelen vagyok ugyanúgy nézni a férfiakra. Soha többé senkiben sem fogok bízni. Minden romantikus gesztustól hànyingerem van, egyből bezárok. Azt még nem tudom, hogy fogja a fiam megtudni, ha nagyobb lesz, hogy miért váltunk el és miért nem látogatja az apja. A legborzasztóbb az egészben, hogy lassan kiengedik, és joga lesz láthatásra. A gyereke címét ki fogják neki adni. Egyszer ott fog állni az ajtóban.

A börtönpszichológus diagnosztizálta, hogy nárcisztikus pszichopata.

Szerintem sokkal többen vannak, mint mondják, hogy 2-3%, szerintem van az legalább 35 %-is. Én legalább is többel találkoztam. Persze nem nindegyik veszélyesen beteg állat, mint a filmekben látunk, Hannibal Lecter, vagy Norman Bates de az átlag pszichopataták kellemetlenkedni tudnak, kihasználni másokat vagy egymásnak uszítani barátokat, családtagokat, párokat. Nagy pusztításat tudnak okozni, teljesen láthatatlanul mozgatják hátulról a szálakat. Felajánlja, hogy hagyjad rá, majd ő elintézi ezt azt, majd ő beszél vele stb. Közvetett úton megy a kommunikáció, ennek azt mondja, a másiknak meg mást, így tud manipulálni. Gyakran bekavarnak ott ahol tudnak. Körül veszik magukat hiteles, Jórávaló emberekkel, akik mindig elintéznek nekik dolgokat, és a jóhírüknek is fontosak, hogy ezáltal ők is jó színben tünnek fel. Hivatalnokokkal, diplomatákkal, orvosokkal, ügyvéddekkel,rendőrökkel is kapcsolatban állnak mindig, ha szükség van rájuk. A közös vonásuk, hogy bármit is tesznek, egyszerűen nincs lelkiismeretfurdalásuk. Mindig meg van minden magyarázva, hogy miért szemetek, önbíráskodóak.

Állandóan hazudnak szinte mindenben, aminek nincs tétje, abban is. Idő kell mire rájössz, hogy nem stimmelnek a dolgok. Másokról is hihetetlen történeteket találnak ki, ez vagy azt csinálták itt vagy ott látták, nem törődnek a következményekkel. Ha számon kéred lepereg róla, mit akarsz tőle, vagy ha nem hagyod rá agresszívvá válik, megfenyeget. Rettenetesen önzőnek, mindig ők az elsők, ha kedvez is neked, azt is érdekből teszi, nem szeretnek senkit.

Soha nem felejti el az ember az ilyen kapcsolatokat, évekbe telik a regenerálódás.

Az ilyenek szoktak kettős életet élni, pl. egyszerre két családja van, vagy az ilyenek vesznek rá embereket, hogy ugorjanak bele kétes üzletekbe,

vagy adjon kölcsön az anyja külföldi kórházi kezelésébe, mert különben meghal, képesek meghamisítani diagnózisokat, orvosi papírokat, diplomát, hivatalos okiratokat, vagy magukról hazudnak, hogy pilóta, orvos, ügyvéd stb. miközben az egész hazugság.

Mikor összejöttünk minden szép és jó volt Egy idő múlva viszont észrevettem, hogy szinte mindenért magyarázkodnom kell neki. Elkezdett gyanúsítgatni, Alapvető dolgokat kért rajtam számon, itt már sejtettem, hogy valami nincs rendben nála fejben, de még vártam. Alig telt el pár hónap, ezt követően kicsinyes piszkálódások, szemrehányások, látványos megsértődések vették kezdetüket. pl. fésültem a hajam, megszólalt, hogy kinek akarok tetszeni? Vagy biztos tetszik a férfi a szomszédban azért megyek oda sokat. Vagy rám szólt keményen

, hogy miért oltottam le a villanyt, oltsam fel.

Hazudozott dolgokról, eltűntek pénzek, kint hagytam egy tízest az asztalon, lába kelt, persze tagadott, pedig rajtunk kívül senki sem volt a lakásban. Kb 3-4 ilyen alkalom volt. Egyre szarabbul éreztem magam, már kedvem sem volt hazamenni a sértődései miatt, mert ugye gyorsan összeköltöztünk. Munkája hol volt, hol nem volt. Pénze nagyon kevés, mint kiderült azt is másoktól kérte kölcsön. Egyszer úgy jött haza, hogy megverték, kérdeztem mi történt, erre ő, nem tud semmit, ő nem csinált semmit csak neki támadtak idegenek. Két ilyen eset volt, egyszer be kellett menni a kórházba a fejsérüese miatt amit kapott. Sosem mondott semmit, a teljes sztorit, hogy mi történt, hogyan, kik voltak, ő ártatlan őt csak megtámadták az utcán. Nálam laktunk, ő sosem tudott a közösbe beletenni, neki természetes volt hogy én fizetek mindent, ha rákérdeztem akkor mindig jött hogy neki nincs, hogy is várható, de amikor munkát ajánlottam azért annyira nem érdeklődött, de ettől függetlenül a legdrágább cigit szívta, ezt mondjuk ő finanszírozza magának.

Hitelekből élt. Másoktól kért kölcsön hogy kávézóba menjen napi szinten, vagy a fodrászhoz, étterembe, egyáltalán nem érdekelte hogy tartozik egy csomó embernek, nyilván ezért verték meg.

Nagyon nehezen tudtam tőle megszabadulni, rettenetesen pofátlan szintig jutott, majdnem hogy neki állt fel minden hogy kegyet gyakorolt hogy leállt velem, és hogy eltarhattam. Semmi jóérzés, őszinteség nem volt benne, csak a rafinéria, hogyan húzzunk le másokat, hogyan dumáljuk ki, tényleg jobb egyedül inkább, mint egy ilyen emberrel. Engem is megváltoztatott örökre ez a kapcsolat, nem tudnék már bízni senkiben és tudom, hogy valami végérvényesen, valami megtört bennem, annyit bántott lelkileg.