Nők elsősorban! Számotokra mit jelent az, mik a red flag-ek, hogy egy férfi birtokolni akar vagy valóban szerelmes?

Bántalmazónál nem voltak még redflagok akkor az elején, de utólag már tudom, hogy jelek voltak.

Pl.olyanokat csinált hogy ismerkedésnél ill a kapcsolat elején nem akartam még kiadni a lakhelyem, meg hazahozni. Elvégre még ugyse komoly.

Ezt nem tartotta tiszteletben, kierőszakolta hogy márpedig tudni akarja hol lakom igenis ott lesz ő is, meg ne tiltsam ki a házból, akkor is nálam lesz. Higyjem már el hogy együtt vagyunk, nem lazát akar, nem szórakozik velem- érvekkel győzködött és dühösen..(tehát nem fiszreli a határaimat kérésemet, de akkor azt hittem hogy csak bántja hogy nem engedem be, forditva lehet nekem is rosszul esne stb)

Vagy amikor ideges lett volt olyan pillanat hogy elkezdi lendíteni a karjait, de csak száttárta maga mellett, de kifujta a levegőt, nem szólt semmit, magába folytott mindent. Nekem meg csak annyi jött át még akkor, hogy de fura volt ez a mozdulat most. Inkább nem szól be nekem, hanem lenyeli? Talán nem hisz nekem? Vmi rosszat mondtam volna? Biztos félreértett és magyaráztam a témát jobban. És maradt síri csendben. Aztan zajlott tovább az élet, az a kontextus max 1 perc volt.

Aztán féltekenység. De olyan baromságokra ha bementünk egy helyre és szétnéztem nyilván a hely érdekelt meg szóbaálltunk valakikkel, erre beleáll hogy lesem a pasikat biztos elmennék velük egy körre, és ezen fenn is akad. Fújja órákig. Vagy még otthon is felemlegeti. Meg másnap harmadnap, de egy honap mulva is. Beragad neki minden.

Mintha vele naponta törtènne meg újra meg újra ugyanaz. Notoriusan ismétli önmagát.

Tehát ami baja volt adott pillanatban azt felemlegeti még fél év mulva is de teljesen ugyanazzal az erős érzelmi indulattal mintha aznap történt volna! Nem "nosztalgiázva", vagy emlékezve, hanem ugyanazzal a hévvel és magát pörgetve rajta mintha komolyan ugyanazt élné át ma is, ami honapokkal ezelőtt volt.

Az érzelmi többletek indulatok nem múlnak kopnak ki belőle idővel sem.

Azt hogy túlképzeli baromságokon idegesíti magát, megmagyarázni neki nem lehet. Az van amit ő belelát szitukba, semmi más.

Egy idő mulva mintha nem egy lenne a valóságunk vagy valóságérzékelésünk ez teljesen állandósul is.

Aztan:

Képes olyankor is dühös lenni. Amikor semmi nincs. Pl ő elvan a szobában én meg főzök. Csend van béke van, vasárnapi tyúkhúsleves illatok vagy bármi idill, erre kijön a szobából derült égből balhézni hogy biztos megcsaltam es kezdi sorolni mi ugrott neki be. (Mondjuk ez nem bántalmazókra is jellemző másik exemnél is hogy "letámad" főzés közben vmi baromsággal veszekedni.)

Aztán kesobb a rendszeres ellenorzesek. Boltban is videocset hogy egyedul vagyok e biztos boltban vagyok e stb.

A balhék nem vmi lightos kis viták, hanem egyenesen horror dráma 200as vérnyomással vihar háború.

Ugyanez forditva. A szerelem nem vmi lightos kis pislogo lángocska, hanem térdenállva szerelemvallások könnyes szemekkel akár a pláza előtt is, vagy kikiabálva a világba az utcán hogy szeretleek, vagy kb ölni lenne képes vagy tűzbe menni képes a másikért ha kell, vagy nekimenni bárkinek ha védeni kell.

Túlfokosak nem minden, de az érzelmi részek nagyon.

De ezeket megint be lehet tudni az elején annak, mikor még azthiszed normálissal vagy, hogy elborultan szerelmes, szerelmesen meg nagyon sokan nem normálisak valóban.

Minden férfi, aki akar tőlünk komolyabbat is az birtokolni akar. (Aki nem akar birtokolni, az az egyéjszakás, szeretősdi és társai:D )

Nyilván ennek vannak teljesen normális megnyilvánulásai, amit szeretünk, az egymáshoz tartozás érzése. Hogy fontos a másik, hogy felelősséget éreznek értünk.

A 3. komment az inkább beteges, alacsony szint.

A 3. válaszoló leírását éltem én is.

Csak nekem sosem volt szerelmes belém és nem szeretett. Azt mondta, hogy azért nem dícsér, nehogy elbízzam magam.

Semmi látványos szerelmi vallomás, inkább lenyomott. Viszont rohadt féltékeny volt mindenkire. Meglesett, feltörte az emailjeimet, FB - omat, mindenkivel szóba hozott, semmilyen férfit nem engedett be a lakásba ilyenek. Dühkitörés , stb... minden megvolt, ahogy írod. Klinikai eset...

Talán az, hogy ha nem dícsér semmijen szinten mert azt hiszi teljesen jó az önkritika. A nem dícsérés mellé maximum a lenézés párosul esetleg. Szar vagy, szedd össze magad! Ebben őszinte. Ha a nem tetszés van, akkor inkább félre néz és mást bámulva tesz a "kedvére", de elhagyni nem mer.

Szeret, de direkt nem mondja, mert azt hiszi az olyan nyálas.

Tisztában aa saját adottságaival és tapossa a nőt, mert nem nézi semmi többnek mint háztartásaialkalmazott.