Ha te belemégy olyanba, amihez nincs kedved az ő kedvéért, akkor ő is belemehetne olyan dolgokba, amikhez neki nincs kedve a te kedveért... Ugye? De: senki nem gondolatolvasó, duzzogással csak egyre magasabb falakat lehet építeni. És sajnos mindenkinek van olyan hullámvölgye, amikor feltétel nélküli szeretetre lenne szüksége igazságos üzlet helyett - kérdés, hogy a másik ezt kibírja-e addig, amíg átlendül és az meg hajlandó-e belátással átlendülni az önsajnálaton. A nőknek általában nincs ilyen automatikus... hát lecsapolási késztetésük, hanem legtöbbször érzelem kell a szexhez, nem elég a látvány és hogy este 10 óra van és ilyenkor "szoktuk", mert végre elaludt a gyerek. Akkor persze, hogy csak egy kötelező feladat lesz az egészből. Hanem napközben kellenek közös élmények, beszélgetés, és hát némi változatosság. És hát egyikőtöknek sem azt kellene adnia másiknak, amit ti szeretnétek kapni, hanem amit a másik szeret. De valamiért csak együtt vagytok Kérdező 7 éve, valamit megszeretettek egymásban, valami közös nevező csak akadt. Na arra kellene most is időt szánni. Mi tetszett a párodban? Mikor érezted jól vele magadat? Vagy csak olyan közös cél kötött össze, ami már nincs, elúszott vagy teljesült vagy már nem érdekes? Mennyire ismeritek most egymást egyáltalán? Mert sokra mész vele, ha tökéletes anya és jó nő próbálsz lenni, hogy megfelelj valami képzelt szerepnek, de közben elváltok, mert nincs időtök egymásra. És tudom, hogy a kisgyerekes szakasz nehéz, nekem is van több gyerekem. És hogy az élet nem elég romantikus mindig. Meg kell találni az egyensúlyt és egy csapatot alkotni a pároddal, nem győzni egymás felett, önsajnálatba menekülni, hanem együtt fejlődni, megosztani kétségeket, félelmeket és vágyakat is. Mármint nem taktikai megbeszélést kell tartani meg üzleteket kötni, napirendekre kitalálni recepteket, hanem megérteni egymást és a végletekig őszintén kifejezni a saját érzéseid, szükségleteid, vágyaid és félelmeid. Sajnos ha nem talál megértő fülekre és viszonzásra a kommunikáció, akkor is jobb kockáztatni, mint éveket elpazarolni olyan elvárások, élet beteljesülésére várva, amikről a másik nem is tud vagy nem tudja megadni. Vannak, akik évtizedeket leélnek együtt úgy, hogy sosem illettek össze, csak beleképzeltek valakit a másikba vagy valami rossz kötődési mintát, életstratégiát ismételnek, és aztán már nem mernek változtatni.