Ez lenne a leghelyesebb döntés?

Lassan 30-as korosztaly vagyunk. 3 éve vagyunk a párommal és bár mindíg bulizós volt, 2 évig azon a véleményen volt velem együtt hogy bár bizonyos szórakozások beleférnek külön, a nagyvárosi diszkózások, ejszakázások egy komoly kapcsolatba nem férnek bele. Tehát közösek voltak az elképzeléseink, már az elkotelezodes, gyermekvallalas is szóba jött sokszor, főként az ő kezdemenyezesere. Bár voltak surlodasok, úgy éreztem én már vele leszek életem végéig.

Úgy fel eve kezdődött azzal hogy összejött egy legenybucsus parti, akivel megegyeztek hogy ilyen atbulizott éjszakákat fognak tervezni. Nem tetszett, akkor össze is vesztünk. A következő alkalommal mindenki vitte a baratnojet/feleségét csak ő nem vitt engem, arra hivatkozva hogy ez pasis buli. Akkor is kértem hogy az ilyeneket mellőzve vagy ha szeretne évente pár alkalommal ilyeneken részt venni, menjünk együtt. Kommunikáció részéről 0, de végül abban a tudatban voltam eddig hogy megerti hogy én ezt nem szeretném, főleg hogy így ismertem meg, eleinte hangiztatta hogy nincs már igénye ilyesmire, ilyen lányt kért mint én, megkapta, ő elégedett.

Aztan kiderult hogy megint szerveznek ilyesmit, amiből volt veszekedés is, de végül így döntöttünk, egymás mellett képzeljük el a jövőnket így együtt maradunk. Mivel én kifejtettem hogy de ez az éjszakai vad élet nem fér bele nekem, úgy gondoltam egyértelmű higy ezzel együtt döntött. Végül tegnap szoba hoztam hogy vajon ő boldog lesz e így. Nem beszélgetett velem, csak kijelentette hogy ő az első alkalommal mikor azt mondta higy ha szerveznek ilyet, elmegy, azota sem valtozott és elfog menni.

Nem mintha hidegzuhanyként ért volna, de egy újabb pofon volt, tőlem, magamnak mert azt hittem hogy...

Nem vagyok teljesen beszukult látókörű, én is elmennek a barátnőmmel házibuliba, ő is elszokott járni erre arra kisebb bulikba, de ezek szerint ez már nem elég.

Készen állok a költözésre, de mégsem. Hittem ebben a kapcsolatban és őszintén szólva újra kezdeni sincs kedvem.

Elfogadtam minden hibájából (nekem is nyilván vannak), odaadó voltam, kedvében jártam, mindig meleg étellel fogadtam, mindent megcsináltam. Tudom mindenki azt gondolja kihasználás ez részéről, de én szívből csináltam. Szeretett, éreztem, de ebből biztosan nem enged.

Nekem kéne? Vagy maradjak meg amellett hogy összepakolok? Tudom senki sem dönthet helyettem és nyilván nem innen fog valaki észhez téríteni, de ha valakinek van pár tanács a tarsolyában azt elolvasnám.

Köszönöm.

29N