Mi lenne a leghelyesebb döntés?

A párommal 3 évig voltunk együtt,5 napja szakított velem.Az egész történet tavaly nyáron kezdődött.Születésnapomat szerettem volna vele ünnepelni,de ő arra hivatkozva,hogy nincs pénze,nem mentünk.Vagyis hát én nem mentem,mert ő-mint később kiderül-egy volt exével töltötte az ÉN születésnapomat..majd ráadásul,mikor a barátnőimmel mentem el előtte egy héttel egy beszélgetős szombat estére,másnap lehordott mindenféle k.rvának..hogy miért,azt mai napig nem értem.Úgy döntöttem,ha én ezt kaptam,akkor én is ezt adom.(habár már tudom,hogy nem így kellett volna megoldani.)Viszont azt itt leszögezném,hogy soha senkim nem volt előtte,és a 3 év alatt sem.Elmentem egy régi ismerősömmel,akiről tudtam,hogy már régóta tetszem neki.Nagyon csúnya dolog volt részemről,de akkor annyira megalázottnak és kihasználtnak éreztem magam,hogy belementem egy csókba.Ezen kívül semmi nem történt,és ezt is bánom,hisz nem így kellett volna visszaadnom a sérelmeimet.Nos,másnap én ezt őszintén el is mondtam a páromnak,aki "ajándék"képpen lehordott mindennek,majd elcsattant az első pofon.Én annyira szerettem,hogy ezt is,mint az exével való lefekvést is megbocsájtottam..és úgy éreztem én vagyok a hibás.Mind idáig a megalázások voltak hetente 1-szer minimum,ha úgy tartotta kedve széttörte a cuccaimat,stb.Már most tudom,hogy lelkileg rabja lettem,és tudom,hogy nem én vétkeztem a legnagyobbat.3 év alatt 4-szer csalt meg (amiről én tudok),én ezt mind megbocsájtottam.Ő egy csókért ezt adta nekem.Nem tudom nekem mit kellett volna akkor adnom?!

A vége pedig az,hogy 5 nappal ezelőtt azt mondta,hogy én már csak arra vagyok jó,hogy....és,hogy végleg befejezte velem.Betegesen szeretem,és tudom,hogy már régen nekem kellett volna ott hagynom,de most teljesen kétségbe vagyok esve.Hiányzik,és szeretem...Kérlek titeket,ha tudtok valami jó tanácsolni,írjatok.Köszönöm.

Bocsánat,hogy ilyen hosszúra sikerült,de már muszáj volt magamból kiírnom.