Igaz barát az ilyen ember? Vagy sosem volt az?

Nem tudom melyik kategóriába betenni de szerintem itt a helye. Barátságól lenne szó ami vagy 4 éve tart de vége lett.

Szinte mint két testvér olyan voltunk. Szerettük egymást kiálltunk egymásért. Együtt jártunk bulizni, csajozni lógni itt-ott... Éreztem , hogy van valakim akiben bzhatok mindent elmondtam neki magamól és úgy gondoltam bízhatok benne. Minden tavasszal kezdődött mikor nem találkoztunk 1 hónapig mert távol voltam és sok dolgom volt. Télen sokat gyúrtam elég izmos lettem és melóztam is így külsőre megváltoztam kicsit. Ezt meglátta a haverom aki vészemet kapva elkezdett magához méregetni kisebbségi érzete lett mellettem feszült volt met ő nem volt izmos de az akat lenni. Utána szerzett súlyzót elkezdett otthon gyúni majd a suli kondiban de nem bírta abba is hagyta. Úgy éreztem versenyezni akar velem. Mintha egy más ember lett volna régen ilyeneket sosem gondolt volna. Aztán neki volt barátnője nekem meg nem és én segítettem neki keresni de ő nekem már nem sőt az utolja felé már hidegen hagyta az egész csajozós dolog és néha meghívtuk egymást hol én fizettem hol ő de aztán ez is abba maradt... Ő kijelentette, hogy nem költekezik miattam nem kell megadnom persze, de visszafogja magát. Aztán mindig a melóra fogta hogy most nincs kedve kijönni velem aztána sulira, hogy most azért nem ér rá és mindig próbált kihozni a sodromból hogy kapjam fel a vizet és küldjem már el a fenébe. Megtettem és 2 hónapja semmi hír felőle. Igaz barát volt az ilyen aki azóta egy árva szót se kérdez felőlem és a verseny vezérelte irántam hogy jobban kigyúrt legyen és ő legyen a jobb pasi aki minden csajnak kell majd aztán így eldobja a baátságot? Én ha bele gondolok ez nagyon undorító volt tőle...