Milyen érzéseitek voltak, mikor elgondolkoztatok a szakításon?

Akkor lennétek el, ha lennének közös programok, közös tervek, együtt tudnátok utazni, azonos lenne az anyagi színvonal. Ez utóbbi mondjuk elég fura, hogy ha együtt éltek, te tudnál utazgatni, neki pedig nincs rá pénze. Ennek mi az oka? Nem dolgozik? Többet fizet a közösbe? Elkölti felelőtlenül?

Illetve fontos lenne, hogy vannak azonos hosszú távú terveitek, aminek a megvalósításához kell valaki. (Bárki.) Például gyereket akartok mindketten.

A fentiek esetében lehet azt mondani, hogy ugyan nincs már nagy szerelem, de nincs veszekedés sem, elvagytok.

De ti még csak ezt sem. Egy nyamvadt kellemes közös hétvégét nem tudtok összehozni. Lehet, hogy egymáshoz se szóltok, de az nem ugyanaz, mint a nincs veszekedés. Gyakorlatilag semmi közös nincs bennetek.

Egyetlen egy dolog tart titeket össze: nem találtok jobbat.

Az utolsó (és amúgy teljesen értelmetlen) veszekedésünkkor rádöbbentem, hogy nem is arra gondoltam, hogy "basszus, ez meghülyült", hanem hogy "basszus, már megint ilyen"

Akkor tettem fogadalmat, hogy ha egy kicsit is szeretem magam, ezt nem tűröm