A párom és köztem 200km van. Neki fontos a karrierje nem akar abba a városba költözni ahol én vagyok. Nekem meg itt a suli magamra is kell gondoljak nem akarom hogy egy férfi tartson el így tovább tanulok. Miért fontosabb neki a karrierje mint én?

Meddig tart még a suli?

Szerintem várjátok ki és akkor könnyebb költözni. 200km nem annyira vészes, gondolom vonattal kb 2 óra.

A távkapcsolat MINDIG A KÉT FÉL ÉRZÉSEIN MÚLIK. NEM a távra kell fogni mert mások között nem 200 hanem 200 000 km van és mégis kitartanak egymás mellett!

A kérdező tipikus példája annak, hogy ő legyen a férfi középpontja, dobjon el csapot-papot miatta, de ha nem lenne munkája és csóró lenne MIATTA akkor azért dobná ki és mehetne haza a faszi.

És ami a legrosszabb az egészben, hogy mindez a fajta viselkedés az önbizalomhiányból ered.

Egyrészt olyan szakmát választott ami nem fogja boldoggá tenni, savanyú arccal fog tanulni majd később gyűlölni fogja a munkáját, de bevállalta mert "szereti" és persze jó pénz lesz belőle, de mit számít, hogy a pasija éhenkórász lenne ugyebár.

Másrészt abban a tudatban él, hogy őt el kéne tartani holott ha munkába áll azt a pénzt vissza adhatja, bármikor elveszítheti a munkahelyét a párja és akkor ő támogathatná és persze nem minden a pénz.

De mivel fogalma sincs ilyen alapvető dolgokról így elvárja, hogy a férfi költözzön hozzá.

Határtalanul ostoba és egoista, de meg lesz ennek a böjtje előbb vagy utóbb...

Oké, a városodba költözik. Miből éljen meg, ha nincs lehetőség? Vagy ő váltson szakmát azért, mert te valami olyat tanulsz, amit szeretsz és majd jól fog fizetni? Neked lehet fontosabb a JÖVŐBELI karriered/hivatásod mint ő, de neki nem lehet fontosabb a karriere?

Szerintem az a megoldás, hogy kibírjátok azt a pár évet, amíg tanulsz, és utána TE költözöl az ő városában, már amennyiben van számodra megfelelő munkalehetőség ott. Ha nincs, akkor pedig kerestek egy 3. várost, ahol mindkettőtöknek megfelelő munkalehetőségek állnak rendelkezésre.