Mit tegyek ha boldogtalan mellettem a párom?

sehogy, ezt elcseszted ...ebből a mélyből felkormányozni arra az állapotra ami akkor volt, hogy meglátott és belédszeretett?

lenne egy kérdésem: miért veszekedtél vele amúgy, vald be őszintén, hogy már léptél volna ebből a kapcsolatból, csak nem mertél?

Nincs többesszám. Te kaptál esélyt, hogy nyiss, változtass a viselkedéseden és helyrehozd.

"És azt nem tudom hogy hogy tudnám helyrehozni ezt."

Én úgy csinálnám, hogy:

-Bocsánatot kérek első körben. Magyarázkodás és indoklások nélkül.

-Felelősséget vállalnék. Elismerném, hogy f@$zkalap dolog volt ez tőlem és ez a kapcsolat és a kettőnk közti bizalom megromlásához vezetett.

-Elmondanám, hogy rendbe akarom hozni. Elmondanám ezt hogyan gondolom csinálni. Rákérdeznék ő ezzel egyetért-e.

-Elkezdem végrehajtani a megbeszélteket. Ha ehhez a másik segítségére vagy útmutatására van szükségem, kérek tőle.

-Elkerülöm a visszaesést.

Szívesen.

Szetintem is alapbol egy depresszios ember lehet. En kiszallnék mert ez toxic. Es önvádolni sem akarnék egy kapcsolatban. Engem ne romboljon a saját párom hogy igy sz.r vagyok meg úgy meg amúgy. En nem vagyok sz.rember plane azzal nem akit szeretek és a párom.

Az ilyen lelki zsarolókat ki kell dobni a picsbe.

Innen apám nehéz lesz kimászni... Próbálj vele beszélni, meg kicsit teperni, mint a kapcsolat elején. Ha tehernek érzi, akkor ő már elhidegült tőled, csak nem mer egyedül maradni, meg talán sajnál is.

De az is lehet, hogy ő is szeretné, hogy újra jobb legyen, csak lassabban dolgozza fel a sok rosszat. - én pl ilyen vagyok. És ez nem direkt sértődés, csak nagyobb, vagy hosszasabb vitatkozós időszak után, mindenféle pozitív változás és élmény nélkül, egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem tudom csak úgy elfelejteni és lapozni. Sok-sok pozitív dolognak kell ahhoz történnie, hogy újra azt érezzem, hogy jó helyen vagyok.

Mi is voltunk így 4-5 éve a párommal és nehezen, de sikerült kimászni belőle.Azóta mindketten fejlődtünk kommunikációs téren és szerencsére már nincsen az az állandósult fölösleges dráma és feszkó. El nem tudom mondani, mekkora felüdülés évek óta nyugodtan és békésen élni együtt.