Visszatérni abba, amit nem értékeltem eléggé? (Önismereti kérdés)

Első komoly párkapcsolatom 13 évig tartott. Érettségi után jöttünk össze, neki is én voltam az első rendes kapcsolata, és egymással történt az első együttlét is.

Nagyon intelligens, művelt, érzelmes és hűséges férfi volt.

7 év után megkérte a kezem. Vettünk egy házat.

De összeházasodni nem akart. (Az eljegyzést, esküvőt soha nem erőltettem neki, meg is lepődtem, amikor letérdelt elém. Persze miután már menyasszonya voltam, azért évi 1x rákérdeztem, mi a helyzet az esküvővel, legyen, ne legyen, ha mégsem akar, miért nem. Mindig terelte a témát.)

Ennek ellenére nagyon harmonikus volt az együttélésünk. Tenyerén hordozott, minden szabadidejét rám fordította, mindig arra törekedett, hogy boldognak lásson. Egyedül a házasságba nem akart belemenni, mert szerinte az csak egy papír. Vagy drága. Vagy...vagy.. mindig volt valami ami miatt még nem.

Ezen kívül tökéletes volt a kapcsolatunk, nagyon jól megértettük egymást, lelkitársak és legjobb barátok is voltunk egyben. Még egy dolgot leszámítva: nekem a szex nem ment vele. Mármint egyáltalán nem érdekelt semmi szexualitással kapcsolatos dolog, hidegen hagyott az egész.

Elkönyveltem magamban aszexuálisnak, mivel kamaszkoromban sem mozgatott soha téma.

De mivel szerettem a párom, és férfiember létére neki szüksége volt rá, közös megegyezéssel heti 1 alkalomba belementem, hogy boldoggá tegyem.

Ő is mindent elkövetett azért, hogy jobban átéljem az intim dolgokat is, de nekem sehogy se ment, pedig rengeteget tett értem, mindenben azt tartotta szem előtt, csak nekem jó legyen végre valahogy, ne miatta csináljam és ne muszájból.

Ezen kívül viszont tényleg mindenben egymásra találtunk.

Egészen addig, amíg azt nem kezdtem érezni, hogy már csak lakótársak, nagyon jó barátok vagyunk néha egy kis extrával.

Nem tudom mi történt, az utolsó pár évben kezdtem így érezni.

Meg akarta menteni a kapcsolatunk, szó volt, hogy elmegyünk párterápiára, miután befejezem az egyetemet és felszabadul egy kis szabadidőm.

De erre már nem került sor, mert hamarabb adtam vissza neki a gyűrűt.

Úgy éreztem, már nincs felé baráti szereteten kívül semmi érzésem felé.

Én mondtam ki, mégis nagyon rosszul esett. Együtt építettünk fel egy életet, de valami hiányérzetem volt. És nem tudom megfogalmazni, hogy micsoda. Egy tökéletes férfit dobtam el magamtól, amilyen tényleg csak a filmekben létezik, és nekem nem volt elég (valamiért).

Elköltöztem a közös otthonunkból, és másik városba költöztem.

Nem sokkal később megismertem egy másik férfit, akivel barátok lettünk, és pár hónappal később elkezdtek iránta érzések kialakulni. Nem is akármilyenek. Mindent elsöprő, erős érzelmek. Halálosan szerelmes lettem belé, és 1 év ismertség után megpróbáltuk egymással. Sajnos beleestem abba a hibába, hogy nála elmúlt a fellángolás, de addig nem közölte, amíg ágyba nem vitt.

Nekem az, hogy valakivel testiséget meg tudjak élni és én is akarjam, az egy hatalmas áttörés volt. Rájöttem, hogy megy ez nekem, csak eszerint 13 évig ilyen szempontból rossz emberrel voltam együtt.

Az, hogy vele intim dolgokra is vevő voltam, azt hittem megtaláltam az igazit. Hát pofára ejtett, hazudott, átvert hónapokon keresztül a finishért.

Összetörtem, depressziós voltam, aztán egy régi barátom meglátogatott. Beszélgetni kezdtünk, beszéltünk, beszéltünk, és észrevettem, hogy egy az egyben olyan, mint a volt vőlegényem: érzelmes, intelligens, művelt, mély érzésű, empatikus, vicces, kedves...

Nem éreztem iránta semmit először, hiszen haverok, barátok voltunk csak.

De előjött belőlem, hogy jól érzem magam vele, mert ilyen, amilyen.

És hogy nekem az első kapcsolatomban ez miért nem volt elég, ha most csak erre vágyom?

Egyre több időt töltöttem vele együtt, részéről előbb, nekem utóbb kezdtek érzések szépen lassan kialakulni.

Fél évvel később összejöttünk, és vele az intimitás sem okoz gondot.

Nem tudom, vőlegényemmel miért éreztem azt, hogy nem jó a kapcsolatunk.

Nem tudom, egy életembe befutó férfi miért idézett elő szerelmet és lettem képes olyanokra, amikre soha életemben azelőtt nem.

Nem tudom, az új barátommal, aki egy az egyben olyan személyiség, mint vőlegényem, vele miért mennek azok a dolgok is, amik csak az előző partneremmel. Pedig először a jelenlegi párom nem is volt az esetem egyáltalán. :D Vőlegényem meg olyan helyes pasi, hogy miután szétmentünk, kapkodnak utána a csajok.

Összegezve, elégedetlen voltam egy kapcsolatban, aztán megtapasztaltam egy felemelő és mélybe taszító kapcsolatot, majd visszatértem egy szinte ugyanolyanba, mint amit feladtam. Bennem van a hiba?