Mit gondoltok egy ilyen lányról?

Azonnal dobom ki amint ilyet észreveszek.

Volt egy ilyenem régen, megvárta, hogy elaludjak aztán teljesen átnézte a telefonomat. Családdal mit beszélek, mit/kit like-olok. Keresési előzményeimet meg tényleg úgy töviről hegyire mindent…

Aztán másnap reggel jött a számonkérés, hogy mit like-olgatom a szomszéd 12 éves lánya által kitett kutyájáról a képet például. Miért ismerősöm még mindig a közép sulis csaj osztálytársam..

Beteg az ilyen, kár hogy már boszorkányságot nem lehet rákiáltani és végignézni, ahogy a máglyán ég el az e fajta.

Azt gondolom, hogy durván beteg, és az ilyentől menekülni kell.

Volt egyszer ilyen barátnőm. Ha olyan helyzetbe kerültem, hogy netán mégis elkerülhetetlen volt, hogy valaki lánnyal, nővel beszéljek, arról tételesen, kvázi szóról szóra be kellett számolnom. De ezt úgy kell érteni, hogy ha a boltban nő volt az eladó, azt is el kellett mondanom szóról szóra, hogy mit mondott...

De "természetesen" ő eltűnhetett 4-5 órákra, amihez nekem "semmi közöm".

Azért mazochista nem vagyok, nálam egy kapcsolat egyik alapja a bizalom, így aztán hamar szakítottam is.

"Aki olyat csinál, hogy nézegeti a Facebook ismerőseid melletted a telefonodon és amelyik lány nem tetszik neki magától kitörli."

Már ebben is több olyan dolog van, ami tiltólistássá teszi az adott hölgyet.

Ez a beteges telefonmatatás kétszeresen is irritáló: egyrészt a telefon egy mélyen személyes eszköz. Természetesen ha valamire kíváncsi, szívesen megmutatom, de például nekem eszembe nem jutna, hogy csak úgy lenyúljam, és belepiszkáljak. (Én azt a tinibaromságot sem preferáltam soha, hogy egymás telefonjain kotorásznak a haverok, osztálytársak. Ez egy személyes tárgy, a magánszféra része.) Másrészt meg a bizalmatlanság jele az ilyen.

Az, hogy ő meg önkényesen eldönti, hogy ki lehet ismerősöm, meg ki nem, az végképp nonszensz. Ha valaki zavarja, akkor elmondja, megmondja, hogy miért zavarja, és ha olyan, akkor törlöm. De alapvetően a bizalom kulcsfontosságú számomra, és ha nem hiszi el, hogy hűséges vagyok hozzá, akkor nekem az nem kapcsolat. A féltés belefér, talán egy kis "egészséges mértékű" féltékenység is, de ahol már az alapvető bizalom hiányzik, ott én nem tudom magam jól érezni.

"Aki azt mondja hogy sosem találok jobbat nala, és sosem fog senki annyi mindent adni nekem mint tőle kaptam."

Nem szeretem a beképzelt nőket, akkor sem, ha netán tényleg igaz, amit mond. Bár őszintén: egy bizalmatlan, kontrollmániás hárpiánál bárhol jobbat találok...

"Aki mindenkiről rossz véleménnyel van akit az utcán meglát, és élőítéletes, egyből minden nőnemű egy qrva a szemében."

Tehát maga a rosszindulat az illető. Nem, ez sem jön be.

Szóval nálam az ilyennel teljesen esélytelen, hogy komoly kapcsolat kialakuljon. Nyilván ha lehet, megpróbálom vele megbeszélni a dolgokat, aztán ha sikerül orvosolni, akkor minden oké, ha nem, akkor meg jobb, ha különválnak útjaink. Bár jelen példában annyi probléma van, hogy lehet, megpróbálni sem érdemes.

"Szomorú, hogy még így is nagyon szeretem."

Az érzelmek néha tudnak ésszerűtlenek lenni. De mondjuk én egyszerűen nem tudnám jól érezni magam egy ilyen mellett. Egy kapcsolatnak pedig úgy gondolom, hogy a boldogságról kellene szólnia...

"Hiszen gondoskodó."

Gondoskodik a folyamatos piszkálásról, és az ismerőslisták karbantartásáról, igaz?

Ízlések és pofonok persze, de én nem azt akarom, hogy valaki kiszolgáljon, hanem azt, hogy a társam legyen.