Szerintetek van még remény vagy hagyjam? Olvassa esetleg pszichológus ki tanácsot adna?

A páromnak (4 éves kapcsolat) van egy lánya, aki mindig is a háttérben vagy némileg nyíltan ellenem volt, féltékeny volt és rosszindulatú, és én pár hónapja ezt meguntam és nem túl udvariasan beszóltam neki erre belőle kitőrt az évek óta irántam érzett haragja, elkezdett üvöltözni, őrjöngeni, 100x

durvabbakat mondani rám, mint amiket én mondtam rá, végül megbeszéltük, hogy többé nem beszélünk egymással. Rendkívül féltékeny volt mindig, pedig én nagyon gyakran elhívtuk magunkkal amikor nem is apás hete (elváltak a szülei) vendégül láttam magamnál, ajándékot is minden alkalomra vettem neki, mellé álltam nagyon sokszor, de éreztem hogy tudat alatt/tudatosan haragszik rám, hogy el akarom

tőle venni az apját. Ez egyáltalán nem igaz, saját házamban élek, minden második héten külföldön dolgozom, ráadásul eléggé magamnak való vagyok, amikor hármasban elmentünk nyaralni azért is örültem, hogy ott van ő is, hogy el tudjak vonulni magamban, mert gyakran szükségem van néhány egyedül töltött órára, szóval nem telepedtem senkire, ő viszont ezzel a félelemmel él 17 évesen és ezért érez irántam haragot. A páromra is gyakran haragudott, ha együtt voltunk hármasban, hogy nem foglalkozik vele eleget, próbált bűntudatot ébreszteni benne, pedig ott volt vele, csak azért van néhány évtized

korkülönbség köztük, ő már úgy nem tud játszani vele. A közös labdázás hármasban meg valamiért frusztrálta a lányát.

A nagy osszeveszés után én a lányával többé nem beszéltem és nem találkoztam, a páromat perszezavarta, hogy mi nem vagyunk jóban, és a lánya elkezdett neki ferdíteni, hogy ő ilyen dolgokat nem mondott, de én tudom hogy hazudik hiszen hallottam. Én mondtam a páromnak, hogy én meg a lánya mi látszik teljesen más hullámhosszon vagyunk, látta ő is, hogy kiborult a lánya a haragjától, sokkal jobb ha nem érintkezünk, mert csak további konfliktusok lesznek, úgyis azt mondta a lánya, hogy én vagyok az egyetlen dolog ami tönkreteszi az ő életét, ezt meg nem akarom.

Ami a probléma, amióta ez történt a kapcsolatot még jobban fúrja a lánya, a párom haragszik rám, hogy nem kértem bocsánatot a lányától, de én nem érzem, hogy bocsánatot kéne kérnem tőle, mert ő utána sokkal durvábbakat mondott rám. Szerintem neki pszichés problémái vannak, rám teszi a haragját, frusztrált nem tud mit kezdeni az indulataival, furán öltözködik, nemigen vannak baráti programjai, 17 évesen dedós dolgokkal játszik, remélem

csak kamaszkor és kinövi, de mi akkor sem vagyunk egy hullámhosszon, további problémát okozna a próbálkozás és a harag is megmaradna.

A párom ahogy oltogatja őt a lánya, megváltozott, most volt a szülinapom, mi mindig szép ajándékokat adtunk egymásnak, szerintem ő is haragszik rám, mert most csak olyan megúszós ajándékot kaptam tőle. Eddig mindig szépen ünnepeltünk, az ő szülinapját is, érzem ez a lánya bosszúja a háttérből, de a párom döntése, hogy hagyja befolyásolni magát. Pl. az egyik ajándéka a lánya régi plüssjátéka volt, cimke minden nélkül, már 5 éve nem is árulják ezt ty modellt.

Szerintetek hogyan lehetne ezt rendezni? Vagy hagyjam az egészet?