Elfogadnád az állást?

Elméletileg is mérlegelném melyik a nagyobb: az éhségem vagy a büszkeségem :)

Egyébként igen. A munka az munka - nem kell bevinni a magánéletet és tisztességesen meg kell csinálni a feladatokat a kialkudott bérért, általános, normális, tiszteletteljes viselkedéssel lenni mindenki felé.

Nyilván nehezebb, ha kispistajóska bt-ben az ex mellett kell betanított melót végezni, de ezen általában is a tanulmányi, szakmai előrelépés és nem a besértődés segít… képzett ember viszonylag ritkán szorul más beajánlására és szélesebb körből lehet válogatni is.

Aki meg értékes szakember jó pedigrével, az talán jobban bír viselkedni ilyen nehezebb szituációkban is, főleg, ha felméri, hogy neki van jobban szüksége a munkára, pénzre és mindenki más csak szívességet tesz.

Ilyen helyzetben legalább átmenetileg pofa lapos üzemmódba kapcsolni kifizetődőbb és közben tanulni, más lehetőséget keresni nem tilos… feltéve, ha zavar, hogy s..gg kilóg a gatyeszból és ez nagyobb gondot jelent, mint azon vekengeni, hogy ki az ex.

Persze, minden további nélkül.

Természetesen a főnökkel nem haverkodnék és nem emlegetném föl, hogy luksógorok vagyunk. A kollégáknak sem mondanám. Egyszerűen dolgozni járnék oda és kész.