Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom megfojt a szeretetével. Nem működhet ez a kapcsolat?
Nagyon szépen indult, de szinte pillanatok alatt átment piócába. Egy helyen dolgozunk, ami nem lenne baj, mert külön munkaterületen, de mindig a közelembe jön, amint van egy kis idő, nem tudok másokkal beszélgetni, kàvézni szünetben úgy, hogy ő ne lenne ott. A szabadidőnket mindig együtt szeretné tölteni és bűntudatot kelt bennem, ha nemet mondok, mert neki ezzel el van rontva az egész napja állítása szerint és csak néz ki a fejéből, nélkülem nincs kedve semmihez. Ezeket mondja…. Folyamatosan ölelget, ha együtt vagyunk, fogja a kezem, puszilgat, de úgy, hogy fizikailag is fáj, ahogy szorít magához és úgy érzem se lelki, se fizikai értelemben nem kapok levegőt. Állandóan ajándékokat vesz, enni, inni hoz nekem munkàban is kb óránként. Ez aranyos is lehetne, de nagyon átesett a ló túlsó oldalára. Többször eljátszotta, hogy “fáradt és nem bír hazavezeti”, hogy nálam aludhasson és nálam is bepróbálkozott, amikor nála voltam, hogy “nem enged haza, mert látja, hogy már fáradt vagyok és nem biztonságos így vezetni”. De én hazajöttem. Szoktunk együtt aludni, viszont 2 hónapja vagyunk együtt, nem állok készen az összeköltözésre, főleg így, hogy semmi magánterem, privát szférám nincs mellette. Ha napokat vagyunk együtt sincs olyan pillanat, hogy ne legyen a sarkamban. Szeretek egyedül lenni, van saját életem, hobbim, barátnőim és nekem a kapcsolat egy plusz az életemben, nem az teszi ki az egész életem. Szeretem, ha hiányzik a másik és várom a találkozót, de nincs mit várni, elveszi az egésznek a varázsát, hogy mindenhol mindig ott van. Mindig az van bennem, hogy mikor állít be hozzám váratlanul, vagy mikor jelenik meg valahol ahol éppen vagyok, hogy “meglepetés” vagy “féltelek, csak jöttem vigyázni rád”. Mert ez is előfordult már, ami miatt határozottan szóltam, hogy ezt ne, azóta nem jön, de mindig elmondja, hogy “mennék, de nincs mit tenni, ha te nem szeretnéd, attól még így érzek”. A kapcsolat elején voltak érzéseim, ki is mutattam, szakítottam rá időt, voltak minőségi közös programok és heti 2-3 együttalvás is rendben volt nekem, de ahogy elkezdett tapadni úgy ábrándultam ki pillanatok alatt. Néha, amikor határozottan szólok és van terem akkor visszajönnek azok az érzések, de nem sokáig bírja és ismét az őrületbe kerget, olyankor már az is idegesít, ha levegőt vesz mellettem. Most màr gyakorlatilag menekülök. Sokszor robban belőlem és utána bűntudatom van. Ha találkozó után is elválunk akkor minimum fél óra a búcsúzkodás, mert ő nem tud elengedni hiába látjuk egymást újra nemsokára.
Mindenki annyit lát a környezetemben, hogy megfogtam az Isten lábát és nem
tudom èrtékelni, örülnének, ha így szeretnék őket. De ez gyakorlatban nem ilyen egyszerű, iszonyú fárasztó. Próbálok vele beszélni erről, de mintha fel se fogná, nem érzi a súlyát, ugyanúgy velem tervezi a jövőt, és ha szólok, hogy teret szeretnék pár óra és már kezdi előről, hogy akkor találkozunk-e?! Fèltékenységet nem érzek nála, nem azt érzem, hogy ellenőrizget, hanem, hogy tényleg nem tud meglenni nélkülem.
Esélytelen, hogy ebből bármi jó kisüljön, ugye?
Szakítani is félek, sose voltam így, mindig könnyen kimondtam, ha éreztem, hogy egy kapcsolat nem fog működni, de őt sajnálom és miatta bűntudatom van. Illetve azon is elgondolkodtam, hogy lehet velem van a baj, hogy nem tudom értékelni, hogy a tenyerén hordoz. Mert amúgy nagyon jó ember és félek, hogy megbánom, ha elengedem, mert amikor kapok egy kis teret, akkor nagyon tudom őt szeretni, csak sose tart sokáig.
25/L Ő 23 éves fiú
válasza:
válasza:O ilyen te meg olyan valakinek viszont engednie kell. Nem rossz az amilyen ő viszont ha neked ez sok akkor nem ez a típus a tied. Neki a szeretet nyelve ez és ne akard megmagyarázni neki hogy változzon meg mert semmivel sem jobb az ha egy hideg ember vagy hozza képest meg az vagy.
Valami miatt neki szuksege van a szeretetre ezen a szinten így ha ez neked sok akkor engedd el és keress egy olyat akivel külön laktok és csak 7vegen találkoztok ha épp nincs más dolgotok
válasza:Szerintem vannak emberek, akik öntevékenyek, és vannak, akik nem és szórakoztatni kell őket, meg velük lenni stb, vagy unatkoznak.
Az elképzelést szerint az utóbbi a párod és talán azért alakul ki ez a viselkedés, mert gyerekkorában a szülei folyton tutujgatták, és sose hagyták egyedül, nem tanult meg unatkozni és nem tanulta meg feltalálni magát.
Undorító tud lenni az ilyen.
Ha több éves kapcsolatról lenne szó talán azt mondanám, hogy próbáld meg megjavítani, de KÉT hónap?
hát... ha ennyi idő után ennyire kiakasztott, akkor később nem tudom mire lehet számítani. két hónap az nagyon kevés.
A tapadáson felül az elképesztően ijesztő, hogy meg sem hallja, amit mondasz neki, és láthatóan nem fogja fel, nem akar változtatni. Ez rémisztő.
Nem tudom, hogy az emberek miért gondolhatják, hogy megütötted vele a főnyereményt, de az ÉN IDŐ az egy teljesen reális dolog egy kapcsolatban. Az embernek nincs mindig energiája, hogy együtt legyen a másikkal. még akkor sem, ha egy szobában vannak.
28 F
válasza:3/
Ahogy ezt valami okos egyszer leírta
“A kérdéses ember lehet valakinek egy álom de másvalakinek rémálom”
Az ilyen embernek a rémálom lehet hogy a kérdező mert nem tud elég szeretetet adni mint amennyit igényelne de ezért nem lesz sem az egyik sem a másik rossz csak szimplán nem passzolnak össze de az hogy leszólod mert számodra “szerinted” az énidő alapjog ebbe azért bele lehetne kötni.
Számomra elég beteg az a kapcsolat ahol pl távkapcsolatban nyomják a userek vagy egy városban laknak de mégis külön de nekik meg így jó és az hogy én betegnek gondolom az addig a pontig működik ameddig hangosan ki nem mondom vagy írom senki nem vagy meg én sem hogy le szóljunk egy olyan embert aki túlságosan szeret. A kérdező meg miért jött össze ilyen emberrel? Ez nem az egyik pillanatról a másikra jön elő :) ennek komoly jelei vannak.
Erre mondjak azt hogy amit megfőzött azt megeszi vagy elmenekül
válasza:#4
A felső résszel egyetértek, én azt szoktam mondani ha valakit elutasítanak (részemről már nem történt ilyen egy ideje, mert nem csajozom), hogy "Nem vagytok kompatibilisek", és nem azt, hogy "Nem vagy elég jó neki" stb.
Ahogy Te megfogalmaztad, "Nem passzolnak"
Te leírhatod, hogy szerinted elég beteg, de én nem írhatom, hogy... mit is? Nem tudom, hogy mi olyat írtam, ami nem a saját véleményem és érzéseim, gondolataim, hanem a fickóra leírva, hogy "ő maga undorító".
Azt írtam, hogy "undorító tud lenni" (ha az ember szeret egyedül lenni... ezt már nem írtam oda.) de az, hogy tud ez undorító lenni szerintem jogos.
Mijaz, hogy ennek komoly jelei vannak?
Akkor írnám ezt, hogy komoly jelei, ha már 2-3 éve együtt vannak és házasok vagy valami... gondolkodott volna ezen házasság előtt a kérdező. de hát 2 hónapja vannak együtt.
VAN olyan, hogy az ember máshogyan viselkedik párkapcsolatban, mint sima kollegiális vagy baráti viszonyban. Ezt néha ki kell próbálni.
Mint tudjuk a puding próbája az evés. Hát belekóstolt, de két hónap után előjöttek ez a komoly jelek, de ezek MOST jöttek elő és nem tudhatta 2 hónappal ezelőtt, hogy ilyen tapadós lesz.
Most itt vannak a jelek. Ideje következtetni. Egyik lehetőség, hogy beszél vele és sikerül megtanítania, hogy ez a tapadás fárasztó neki. (NEKI, tehát a kérdezőnek, nem az összes embernek a világon. tudom.)
Ha tudnak kommunikálni, akkor még javulhat a dolog, ha meg nem tudnak ennyit megoldani, akkor jobb lesz nekik külön. A tapadós fickó talál majd magának egy másik ragasztó lelkű lánykát, és együtt az őrületbe kergethetik majd egymást.
A kérdező meg majd csak összeszed egy én határt tiszteletben tartó férfit.
és továbbra is fenn tartom, hogy az "én idő", alapjog.
Én idő alatt azt értem, hogy lehessen olyan pillanat, amikor nem kell arra számítanod, hogy most a másik emberre KELL fordítanod a figyelmedet.
Ha mondjuk tőlem elvárás lenne, hogy bármi van, bármi történjék mindig fel kell vegyem a telefont, amikor a feleségem hív, akkor azt kifejezetten kimerítőnek tartanám. Felveszem, amikor hív.
De úgy érezném, hogy nem rakhatom le sehol a telefonom, nem merülhet le, nem vezethetek, nem ülhetek be a moziba stb. Csak mert folyton elérhetőnek kell legyek. Ez szörnyen frusztráló és klausztrofób gondolat számomra.
Részemről bizton mondhatom, hogy olyan társra van szükségem, aki meg tud lenni nélkülem is, ha éppen nem vagyok elérhető. Ne én legyek az ő világának közepe, és ne is a kapcsolatunk.
Legyek neki fontos, és értékes, de ne az EGYETLEN dolog az életében.
Barátok, munka, tervek, hobbi, stb.
Nyilván van prioritás ezek között, de mégiscsak van a többi dolog is rajtam kívül.
No mindegy.
Én szerintem nem gondolom sokkal másképpen, mint ahogy Te írtad, csak most a különbségeken rugóztam azt hiszem.
válasza:Az ilyen "férfiakat" nevezik általában piócának vagy pincsinek, amit úgy tudom a nők nem nagyon szeretnek és már 60 évvel ezelőtt se szerették.
Ez nem szeretet, sokkal inkább függés, a szeretet képes cselekedni és szabadon hagyni.
válasza:Ölnék egy ilyen férfiért...
Ha jol ertem, szeretnek, gondoskodnak rolad, stb...de neked nem eleg jó! Teged kéne pszichologushoz kuldeni
Köszönöm a válaszokat!
Sajnos nekem ez nem működik. Múltkor melóban azon akadt ki, hogy műszakban amikor idő engedte a kolléganőmmel beszélgettem és nem vele és a távolból figyelt mikor mozdulok meg és megyek már oda hozzá, mert velem szeretett volna lenni, majd ezt követően az egész napot végigduzzogta, de úgy, hogy mások megijedtek, hogy rosszul van vagy valami nagy baj van, annyira kiült az arcára a kőkemény szenvedés emiatt.
Látja, hogy zavar, hogy nem érzem jól magam ettől, el is mondtam, de ugyanúgy erőszakoskodik. Mondtam, hogy nem passzolunk, jobb lenne hagyni egymást. Nekem miért fordul meg ilyen a fejemben? Neki eszébe se jutott ilyen, ő boldog velem és majd összecsiszolódunk. Hogy lenne boldog mikor ő többet szeretne annál, ami van és neki ez kevés? Hogy a munkahelyen ha időnk van nem mindig az az első, hogy őt keressem, hanem vannak más emberi kapcsolataim is?
Nem, nem voltak jelek korábban. Beszélgettünk a munkahelyen annyit, mint bárki mással is. Volt hetente 1-2 közös programunk, amikből később randik lettek, majd összejöttünk, többet voltunk együtt, egymàsnál is aludtunk, jól éreztem magam, aztán kb 1 hónap után kezdődött ez. Nem az együtt töltött idő mennyiségével van a baj, ha valakivel jól érzem magam én is sokat szeretek vele lenni. Hanem, hogy akarva akaratlanul mindenhol felbukkan, a fenekemben van, és nem azért, mert hiányzok, hanem mert komoly szorongást látok rajta, ha egy pillanatra is “el kell engedni”. Amikor 1-2 napot együtt töltöttünk akkor lakáson belül is folyamatosan jött utánam, ha csak kimentem egy pohár vízért már ott volt. Az együtt töltött idő együtt töltött idő, ez rendben van, de amikor 2 napon keresztül jön utánam, ölelget, puszilgat megállás nélkül az nekem sok. Pillanatok alatt oda lettek az iránta érzett érzelmeim, nem voltam szerelmes, de vonzott, megvolt a kémia, szerettem, amit addig ismertem belőle, most már ott tartok, hogy minden idegesít benne.
Hiba volt kollégával összejönni, mert sokkal könnyebb lenne, ha nem kellene találkoznunk, de így nem tudom, hogy fogja megérteni azt, hogy nem és leszállni rólam.
Talán annyi volt a jel a legelején már, hogy nagyon erőltette, hogy egyből bemutassam a szüleimnek, meg kb egyből egy életre tervezett velem, amik nekem furcsák, koraiak voltak, hiszen honnan tudnánk egy kapcsolat elején, hogy hogy fog alakulni? Fél éve ismertük egymást, de abból még nem lehet tudni, hogy egy kapcsolaton belül, hogy működünk… ahogy nagyon hamar ki is derült, hogy nem illünk össze
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!