Túlreagálom, vagy jogosan esik egy kicsit rosszul?

2 éve vagyunk együtt a barátommal és mindketten egyetemisták vagyunk. Az ő születésnapjára tavaly hónapokig gyűjtöttem a pénzem, hogy ajándékot tudjak neki venni, de mivel ők többen vannak testvérek és emiatt neki nem tudnak a szülei annyi pénzt adni,mint nekem egykeként, ezért neki gondot okozott hogy ajándékot vegyen nekem. Ezt teljesen megértettem, nem amiatt vagyok én vele hogy ellásson anyagi dolgokkal, az én döntésem volt neki drágább ajándékot venni és nem vártam el hogy “visszaadja”. De mint kiderült, azért kaptam meg a tavaly az ajándékom 4 hónappal a születésnapom után, hogy ő tudjon magának elektromos rollert venni. Ezt is megértettem persze, hisz fontos volt neki az hogy legyen mivel közlekedjen, türelmesen vártam és megkaptam később. Idén is megajándékoztam, és ő is elmondta hogy mit tervez nekem adni, és hogy már gyűjt rá.. annyira izgalomba jöttem és beleéltem magam, annyira régóta szerettem volna már azt amit eltervezett.. erre a héten ellopták a rollerjét, és ugyanaz a helyzet van mint a tavaly volt, hogy inkább veszi meg magának a rollert mint nekem ajándékot.. és mielőtt valaki azzal jön hogy biztos a pénzre hajtok, nem, nekem nem kell nagy dolog, meg tudnám venni magamnak én is csak olyan rosszul esik hogy soha nem gondol rám először.. mert ugyanúgy ahogy az ajándékom később megveheti, a rollert is megveheti magának később.. és nem tudom hogy jogosan érzem magam megbántva emiatt vagy nem. Tudom hogy kicsinyes dolog, de én áldozatot hoznék érte mindig és úgy érzem most hogy ő nem..