A barátnőm féltékeny a gyerekkori legjobb barátomra, aki szintén lány. Hogy értessem meg vele, hogy nincs oka a féltékenységre?

Ezzel a lány barátommal olyan szoros a kapcsolat, hogy a családom családtagnak kezeli, és meghívják a családi eseményekre is. Kb úgy nőttünk fel, mintha tesók lennénk. Soha nem volt köztünk semmi, soha nem is tudnék úgy nézni rá, ő meg pláne nem nézne rám úgy, mert amúgy meg leszbikus.

Ezt a barátnőm is tudja, de mégis kételkedik. Konkrétan szóvá teszi, hogy túl gyakran beszélek ezzel a lánnyal messengeren (heti egyszer), furcsa, hogy családi eseményeken mindig megölelem a csajt (pedig minden női rokont ugyanúgy ölelgetek). Olyanokat mond, hogy egy ilyen csajos csajról nehezen tudja elképzelni, hogy a nőket szereti, meg azzal jön, hogy az a lány nála sokkal szexibb, biztos, hogy megmozgatja a fantáziámat. Pedig azt is százszor elmondtam, hogy még csak nem is az esetem ez a barátom.

Ráadásul szerintem elég egyértelmű, hogy nagyon imádom a barátnőm minden porcikáját. Semmi oka a féltékenységre. Együtt élünk mellesleg.