Mit kezdjek az aggályaimmal?

Kb. nyár elején ismertem meg egy srácot, azóta jól alakultak a dolgok, viszont néha valahogy úgy érzem, hogy nem biztos, hogy jó ez így, hogy ennyire különbözőek vagyunk buli téren.

Engem nem zavar az, hogy bulizós, meg vannak vicces sztorijai is, viszont tőlem meg mindig nagyon távol állt ez, amúgy is introvertált vagyok, plusz, sosem értettem, miért jó eszméletlenre inni magad.. De nyilván nem vagyunk egyformák.

Viszont nehéz így elképzelni, hosszabb távon hogyan tudna kapcsolódni az életünk.. Úgy értem, pl elutaznak valahová, 5-10 ember, folyton buli, szórakozás, de én ilyenre pl sose mennék, mert már alapból az kiborítana, hogy több napig össze vagyok zárva másokkal, pláne ennyi emberrel... 😅 És amúgy is csak azt szeretem, hogy valakivel találkozunk, és mondjuk beülünk egy sörre/koktélra, és beszélgetünk.

Szóval biztos érthető szerintem, hogy mire gondolok. Kettesben nagyon jók a találkozók, meg amúgy érdekli őt más is azért nyilván, vannak programok, és elmondása szerint nem zavarja, hogy én nem vagyok bulizós, de attól még nem tudom..

Vagy pl mikor mondja, hogy teljesen kiütötte magát este, egész nap fekszik most, erre mit reagáljak? (Nem kéne ennyit inni 🫣)

Ti mit gondoltok?