Hogyan alakult a kapcsolatotok, miután a párotokról kiderült, hogy autista?

Nem értettem miért mèrgező és zoxic ember. Egyszerűen eltitkolta.

Azután mikor megtudtam nálam is sokminden értelmet nyert ugyan, de ettől függetlenül mérgező volt es toxic továbbra is és zuhanóban kédzültem ki.

Hál isten lett aztán egy normális barátom, aki emberi mindenben, mint ahogy én is.

Voltaképp az ex igy visszagondolva mintjlha egy érzeketlen AI lett volna csak.

Egx kutyát se bírt szeretni csak úgy tett allandóan. Tiszta kín neki minden ami erzelmi. Nagyon jól tidja leplez i mivel a betegségésevel nagyon jól megtanult álarcokat felvenni, de belül egy üres ember.

A testvére is teljesen olyan. Szóval családi genetikai náluk, a tesojának soha nem is jön össze párkaocsolat(40es nő már)és beültetéssel akar gyereket(mert alkalmikbol gyerek se jön neki össze)

Hát remélem vagy nem lesz gyereke vagy már előre sajnálom a gyerekét.

Amiért szakítottam amugy az exemmel így már ő is azon van hogy már gyerekkel akar vkit megfogni. Azaz azt játsza már nekem is hogy gyereket akar meg házasságot, de csak hogy hátha így majd mellette marad valaki.

Emberek gyerekek életével játszanak..

Azt nem tudom ugyan, hogy születtek de szetintem a szüleik is erőltették csak ezt a 2 gyereket..szetintem ilyen beteg embereket mint az ex és tesója, ők el kéne köttetni..

Min változtat a diagnózis? Soha nem értettem ezt. Már azon kívül, hogy sokan felhatalmazva érzik magukat arra, hogy elmebeteg módjára viselkedjenek, hisz nekik diagnózisuk van és nekik ez a "normális".

Ami eddig is gond,probléma,furcsaság volt, az ezután is az lesz, pont, mintha nem lenne papír.

Párom ugyan nem volt auti, de gyerekekkel dolgozom. Semmi változást nem hoz egy diagnózis. Amit eddig el tudtál fogadni, nem értem mostantól miért ne tudnád, amit meg eddig se, azon nem segít, hogy papírra vetik az alap problémáját.

Mert eleinte önmagad marod hogy te mit tettél rosszul miért igy viselkedik stb.kinlodsz szendvedsz azon hogy helyrehozd a másikat.

Es nagyon nem mindegy az infó hogy jah hogy amugy diagnosztitáltan beteg es mindez azért van, csak eltitkolta.

Ettől fuggetlenul egeszséges embereket is tönkretesz ez a betegség ha vki ilyen mellett él. Mérhetetlenül leépítők és kàrosak.

"Voltaképp az ex igy visszagondolva mintjlha egy érzeketlen AI lett volna csak.

Egx kutyát se bírt szeretni csak úgy tett allandóan. Tiszta kín neki minden ami erzelmi. Nagyon jól tidja leplez i mivel a betegségésevel nagyon jól megtanult álarcokat felvenni, de belül egy üres ember."

Az autisták képesek a szeretetre és az összes többi érzésre is és egyáltalán nem következik az autizmusból az érzéketlenség. Szóval ott valami más is lehetett.

Ja és az autizmus nem betegség.

Ha már hosszú ideje együtt lennék az illetővel, azt jelenti, személyiségre megfelelő nekem, vagy ha vannak furcsaságai, együtt tudnék velük élni. Így akkor a diagnózis nem rengetne bennem meg sok mindent, max. magyarázatot adna.

Viszont pl. az (hű, de nem szép kifejezés, de hirtelen nem tudok rá jobbat) alacsonyabban funkcionáló autistákkal nem is lépnél párkapcsolatra, mert nem tudnám azokat a furcsaságokat, azt a fajta viselkedést hosszabb távon elviselni. Én egyszerűen más típusú ember vagyok, nem passzolnánk össze. Pl. nem akarok mindent senkinek sem a szájába rágni, jó, ha néha szavak és konkrétumok elmondása nélkül is tudja a másik, hogy hogy érzem magam, megbántott-e, boldog vagyok-e, tudjon társas helyzetben számomra normálisan viselkedni.

Nem egy diagnózis az, ami bármin is változtatna.

Megismerek valakit, megismerem a tulajdonságait, a személyiségét, és ha megvan a vonzalom, és megfelelő a személyisége, akkor összejövök vele. Ha nem, akkor nem. Semmit nem fog változtatni az, hogy időközben kiderül-e valami diagnózis. Ha meg olyan tulajdonsága van, ami miatt nem érzem magam jól mellette, vagy egyenesen kizárja számomra a párkapcsolatot, akkor nem fogok vele összejönni, akár autista, akár nem.

Mostani barátnőm néha szokta emlegetni, hogy szerinte neki lehet egy enyhe fokú autizmusa. Mondjuk szerintem egyáltalán nem, de ha netán bebizonyosodna, az sem változtatna semmin. Szeretjük egymást, imádom a személyiségét, attól, hogy esetleg valamiről lesz "papírja", ő ugyanaz az ember marad, akit megszerettem, és akivel annyira jól érzem magam.