Hogyan találjuk meg életünk párját? Neked milyen tapasztalataid vannak? Miért tűnik a társkeresés néha olyan nehéznek? Ki vagyunk szolgáltatva a vak sors szeszélyének, vagy lehet tudatosan is keresni?

Tényleg jobb ha nem keressük, így abba is hagyom ,mielőtt teljesen kiábrándulok mindenkiből :)

Amikor nem kerestem rátaláltam valakire,akit tényleg szerettem.

Szerintem a társkeresés azért nehéz mert KERESÉS. Nincs értelme keresni, legalábbis nem így, célszerűen. Kicsit olyan, mint amikor valaki megszállottan keresi az autókulcsot, és annyira be van már zsongva, hogy miért nem találja, hogy egyszerűen nem veszi észre, hogy már tízszer elment mellette, rá is nézett, s nem látta. Az embernek millió elképzelése van arról, hogy milyen társat szeretne, milyen lenne neki jó, milyen lenne neki passzoló, de ezek csak elképzelések, és egyáltalán nem biztos, hogy beválnak. Sok ember van, aki elképzeli, hogy álmai férfija/nője magas, szőke, zöld szemű, oszt belezúg egy alacsony barnába. Nem lehet ezt így tudni, és ezért van az, hogy a keresés sokszor nem vezet eredményre. Mikor nem keres valaki, akkor sokkal nyitottabb mindenre, és lehet, hogy egy jó barátság, lehet, hogy egy nagy szerelem lesz valamiből, amiről nem is hitte volna. A keresés feltételezi, hogy minden új ismerőst egyből valamiféle szűrővizsgálatnak vetünk alá, és egyből ítéletet mondunk, amivel ide vagy oda tesszük magunkban, vagyis indulásból elveszünk egy csomó lehetőséget, holott lehet, hogy nincs is igazunk.

Minél kevésbé keresel, annál valószínűbb, hogy találsz, tényleg...

Szerintem járj el személyes randikra!

sd ámort ajánlom! Nem sokat tudok róla, de van valami téli akciójuk most. itt tudsz infot kérni: sdiroda@citromail.hu

Szerintem ez jó, mert ha nem is társra, de új barátokra rátalálhatsz és talán ők majd eljuttatnak egy igazi szerelemhez :-)