Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogos a párom dúrva kiakadása amiatt amit tettem?
A párom rajta kapott ahogy kutakodom az üzeneteiben, pontosabban nem az üzeneteit néztem hanem egy bizonyos embert kerestem akivel a hátam mögött járt össze és érdekelt tartják-e még a kapcsolatot.
Ennek az előzménye hogy az elmult pár évben kétszer is sikerült félre lépnie két különböző emberrel, ez nagy bizalmatlanságot okozott nekem a mai napig, ezért voltak kisebb/nagyobb kételyeim. Bár végűl nem láttam az illetőt a beszélgetései közt, szóval belátom hogy most feleslegesen voltam bizalmatlan.
Ezek után olyanokat vágott a fejemhez hogy nem vagyok normális, ilyet csak a beteg emberek csinálnak, de ami miatt kiakadtam hogy leírta hogy a megcsalást szorozzam meg tízzel és ennyiszer rosszabb amit én tettem a megcsalásnál, itt vesztettem el a fejem. Elmondtam neki hogy ő ugyan úgy titkolózott a hátam mögött, ahogy én is titkoltam ezt, semmi reakciót nem kaptam, csak annyit hogy ennél rosszabbat nem tehettem volna vele. Ő a megcsalásra azokat az indokokat mondta hogy első alkalommal nem bírt nemet mondani, másodjára meg a kíváncsiság vezérelte, nos erre nyilván azt mondtam hogy engem is a kíváncsiság vezérelt most, az már megint nem érdekelte.
Tudom hogy a történtek után azon volt hogy megváltozzon, ezt láttam is rajta és becsültem benne, ezért bocsájtottam meg neki mindkét alkalommal, de szerintem én közel sem követtem el akkora bűnt mint ahogy azt ő beállítja, hatalmas szakadék van aközött amit én, és amit ő csinált, nyilván rossz az is amit én csináltam, beláttam, de megérdemlem azokat amiket a fejemhez vágott? Úgy gondolom mindketten sz@r alakok vagyunk, mindketten tettünk olyat amit nem kéne, és csak annyit várok el most tőle amit ő tőlem anno, hogy beszéljük meg azt ami történt, de ehelyett nem akar se beszélni se látni engem.
Hagyd a francba azt az önző barmot. Nem bánt meg semmit, még büszke is rá...
Amikor engem csalt az exférjem gusztustalan módon (sikerült egy csomó üzenetváltást elolvasnom, amiben konkrétan rajtam röhögnek), lebuktatáskor még ő volt kiakadva. Kapott egy esélyt, de nyilván a bizalomnak úgy annyi is volt. Sejtettem, hogy nem szakított a szeretőjével, ezért kutakodtam én is. Betegnek nevezett és ordított, hogy nincs magánélete, amit csinálok az nem normális.
Nyilván, amit ő csinált, az teljesen rendben van...
Szóval kérlek ne hidd el a sok idiótaságát! Azt akarja, hogy még te érezd magad rosszul és te engeszteld ki őt! Te dolgozz a kapcsolaton, ő meg ugyan úgy félredug kedvére. Amiért persze téged hibáztat majd eztán is!!
#3 2-es vagyok, nagyon sajnálom. Én is sajnáltam az exférjem, amikor sírt miközben már másodjára költöztünk el a gyerekkel. Még én sajnáltam.... Ő sose sajnált, amikor én sírtam, vagy amikor idegösszeroppanás miatt kórházba kerültem (pedig ő okozta..).
Gondolj bele abba, hogy a feleségedet egy pillanatig nem érdekelné fordított esetben, hogy veled mi van vagy mi lesz.
Mi el tudtunk anyukámhoz költözni, de ha nem tudtunk volna hova menni, simán kidob minket, kellett a hely az új nőnek és a gyerekeinek.
Ne higyj neki, nem csodálom, hogy belefáradtál, én életemben nem voltam annyira padlón lelkileg-testileg, mint abban az időszakban. Azt javaslom küldd el, menjen albérletbe, vagy oldja meg magának. Nagyon nehéz, az ember szíve megszakad, de utána jön a nyugalom, az elfogadás időszaka, később pedig az életed újrakezdése.
#4 kívánom, hogy sose kerülj ilyen helyzetbe. Én sem értettem soha, hogy lehet ragaszkodni egy ilyen rossz és gonosz emberhez, aki egyértelműen semmibe néz. Aztán velem is megtörtént. Egy rohadt mély gödör az egész, amibe ő lökött bele. Néha nyújtja a kezét, aztán visszataszít.
A környezet pedig ilyenkor csak agresszívvá válik, ellát mindenféle tanácsokkal, habzó szájjal. Ez csak még jobban befeszít.
Igazság szerint ahhoz, hogy egyszer valahára nemet tudjon mondani a pasinak és elküldeni a f*szba, sajnos meg kell élni azt a sok sz*rt. Hamarosan eljön az idő, a Kérdező már szinte teljesen lenullázódott. Amikor teljesen a nullára ér, akkor jön majd az ő ideje, majd szépen lassan a felállás ideje.
Egy dolgot nem értek: ha x ideje nem bízol benne, akkor minek vagytok együtt x ideje?
Nincs önbecslésed vagy elég önértékelésed ahhoz, hogy elköszönj tőle és egyedül járt tovább az utadat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!