Ezúttal tényleg túlreagáltam a dolgokat?

A barátnőmmel egy éve vagyok együtt és elég komoly gondok voltak, de mindig megléptük(inkább megléptem) ezeket.

Röviden, tömören hazudott a volt pasijáról, hogy találkozgatnak, hogy mit csinál éppen stb. Egyszer kidobtam, majd újrakezdtük, a pasi lelépett.

Általában addig hazudik, amíg bizonyítékot nem mutatok fel az igazamra. Ha nincs bizonyítékom, akkor tökéletesen hárít mindaddig, amíg látja, hogy nem vagyok biztos a mondandómban. Tehát jól hazudik, elég jól.

Egy napon elhatároztuk, hogy tiszta lappal indulunk útnak, őszinték leszünk egymással jóban-rosszban és javítunk az életünkön.

5 hónapja eldöntöttük, hogy letesszük a cigit. Korábban volt már próbálkozásunk, de kiderült, hogy egyrészt kavar, másrészt ő abba sem hagyta a dohányzást.

Most 5 hónapig tartott a történet, amikor is lebukott.

Számomra ez a 5 hónap arról szólt, hogy változtatunk az életünkön, azon, ahogy eddig csináltuk a dolgokat. A közös leszokás gondolata nagyon fontos volt nekem. Végre úgy éreztem, hogy nekem is menni fog és ő is ténylegesen tesz azért, hogy jobb legyen minden. Úgy éreztem, hogy komolyan veszi a kapcsolatunkat, elvégre közös célokat tűztünk ki.

Rendszeresen írta, mondta, hogy tök jó, végre leszokunk. Jobban megy a sportolás is, minden egyre jobb, jobban érzi az ízeket, stb.

Nagyon feldobódtam ettől, azt éreztem, hogy szuper minden. Alkalomadtán a kollégáiról beszélt, hogy cigarettáznak, majd elhányja magát a füsttől meg ilyenek.

Amikor én is a cigiről beszéltem, hogy milyen jó, letettük, akkor viszont elkezdett furán gyanakvó lenni. "Ugye nem azért hozod fel mindig a cigit, mert titokban szívod?"

Ez nekem elég sértő volt, de hagytam az ilyen megszólalásait. Ő "nem értette miért hozom fel a témát, ha már nem cigizek".

Erre pár napja kiderült, hogy egész végig, folyamatosan cigizett melóban. Csak itthon bírta ki. A kollégáival is egész nap cigizgetett, soha le sem tette a dohányt, velük vetetett magának cigit.

Úgy bukott le, hogy megéreztem a kezén. Amikor kérdőre vontam, akkor azt mondta, hogy csak a kollégájának vette fel a csikkjét a földről, mert leesett neki és nem tudott lehajolni. Aztán megéreztem a száján. Tagadott, fel volt háborodva, hogy én hogy merek ilyet feltételezni.

Majd bevallotta (miután azt mondtam láttam), hogy "Jajj, szívtam egyet az összeveszésünk miatt, de csak két slukkot! Esküszöm az életünkre! Ennyi volt."

Számtalanszor megkértem, hogy legyen őszinte velem, főleg, hogy a korábbi problémáink az állandó hazugságai miatt voltak. A cigire is annyit mondtam neki, hogy semmi baj, hogy egyet elszívtál, de ne hazudj, mert egymást kell támogatnunk.

Egyre gyanúsabb lett az egész sztori, állandóan csak ezzel az "egy szállal" jött, hogy nem nagy dolog, azért hazudott, mert ez szerinte nem is számít cigizésnek és egyebek.

Bekamuztam, hogy a kollégája felnyomta. Tagadott egy darabig és 1 óra veszekedés után végre elismerte, hogy soha nem is tette le. Ezúttal azért hazudott, mert "nem akart engem a saját gyengeségével hátráltatni, nehogy én is rágyújtsak".

Engem ez bizalmilag megint pofonvert. Mindenki azt mondja, hogy a múlt dolgait (tehát a 6-7 hónapnyi hazugságot az exéről és az állandó szívatását) el kell engedni. Az nem függ össze ezzel a dologgal. A cigizés pedig nem nagy ügy.

Igen, értem, de nekem nagynak számít. Mert az életemre esküdött, folyamatosan hülyített a szép szavaival és az lett a vége, hogy én is bedobtam a törcsit.

Szerintetek én reagálom túl? Maga a cigi nem lenne baj, de tényleg, a múlttól ilyen rövid időszak alatt nehéz elvonatkoztatni. Ugyanúgy a végsőkig hazudik a képembe, mint anno.