Mi volt a legnagyobb csalódás a párodban,vagy abban,amit tett és ennek ellenére együtt maradtál vele?

Életem első komoly kapcsolata, én 17 voltam ő 24 mikor összejöttünk.

Együtt éltünk, szülei tesói mellettünk laktak jóformán velünk, a szüleimmel is mindenki jóban volt, barátok haverok jöttek hozzánk bográcsolni, mentünk mi is. Igazi kiforrott teljes életünk volt.

Eljegyzés is volt.

Kijártam a sulikat és jött a baba is szerelemből. Terhes lettem.

Akkor anyám kitagadott.

Aztán azt hallottam vissza hogy a párom csókolózott egyy csajjal egy diszkóban. Beszéltem a csajjal is. Kamukkal fűzte is.

A csaj kiszállt a képből ugyan, de bennem kb egy világ omlott össze.

Ő volt életem első komoly kapcsolata, az első orgazmus vele, együttélés, eljegyzés, aztán terhesség, első szakítás/eljegyzés bontás, első elengedés, abortusz.

És ekkor voltam 21 éves, de kb mintha az életem ért volna véget.

#2 nagyon sajnálom

Hogy tudtad magad rajta túltenni?

Nem voltam olyan értelemben gyerek. Tudatosan tanultam is konkrét célok tervek voltak minden ki volt "kövezve", nem az ment hogy éljünk égbevilágba ész nélkül. Hanem tervezetten ésszel, megfontoltan boldogan.

Szerintem az volt a szerencsém hogy 21 voltam csak. És annyi minden történt velem hogy azt se tudtam hol áll a fejem. Nem volt időm befordulni sem.

Mivel a suli kész volt, dobbantottam is külföldre,(na itt kezdett zokogni az exem, eleinte beszéltunk még telon stb, de aztàn nem èrtem rá) ott ugyania már első naptól baráti köreim voltak, ismerősök segitettek eleve munkába is, es pont egy fesztivál idejében költöztem ki. Élből rámszállt 3 pasi is egy kész másik bandába js belecsöppentem (külföldiek), mentünk ezeregy helyre is, bnők barátok, munka élet, minden pervben is volt vmi történet szinte, és közben néha hazajöttem(pl autobalesetem is volt,(nem én vezettem), az kint a hírekben is benne volt, külföld-kórház bordatörés plusz apróságok, de nem akartam haza se jönni, erre a szüleim meg kiakadtak itthon azon, hogy nem szóltam nekik róla(mások mondták el hogy amugy kórházbol jöttem ki és töréseim vannak..)de aztán nagynehezen hazajöttem épülni, (végigbőgtem az utat a repülőn hazáig..), de itthon megint baráti körök közepébe estem, és aztán csúszások a drogba is(bevillant az ex), rendőrségi ügyek házkutatás, a diploma védésem alatt és a suli mellett is kint álltak a rendőrök, na és akkor is a legnagyobb gondom csak az volt, hogy kitört a platformos magassarkúm sarka illetve egy hajszálvékony vmi tartotta csak egyben az egészet, és így vizsgázni.., de olyan jól mászkáltam így is az egyetemen, hogy senkinek nem tűnt fel.., hát más ember a rendőrökön meg vizsgán izgulna, én huszonévesen meg a magassarkún izgultam csak.., tehát felépültem, ez pipa, diploma pipa, vmi eltereléssel megúsztam a rendőrségi balhékat is, pipa, aztán go megint kifelé.

Kint is komoly kapcsolat nagyszerelem, itthon szintèn, igazábol minden sztoribol film is lehetne.

Tehát valahogy úgy lett feldolgozva, hogy szerintem évekig se tudtam merre vagyok amúgy arccal, csak fejest ugrottam kb mindenbe minden irányba, ami csak létezik.

Az első Nagy csalodas 24 voltam eljegyzes elott tudtam meg,hogy van még 1 lany akivel masfél Eve együtt van. Mi 6 évet voltunk együtt. Borzaszto atveres volt. A masik lány sem tudott rolam.

A masodik Nagy csalodas 40 eves koromban volt, amikor valtam

Érdekes, én soha nem hittem magam hú de felnőttnek, és soha nem "csúsztam" drogokba meg rossz környezetbe.

Nekem van egy olyan elméletem, hogy aki annyira nagyon felnőttnek meg érettnek hiszi magát fiatalon, az a legnagyobb gyerek. Pláne az, akiket bele lehet vinni drogba, meg rendőrség? Ez nem olyan, mint egy film. Ennyire távol áll tőlem.

Egyik általánosítás, hogy ilyen generációs különbséggel ne lehetne jó kapcsolat. Lánybarátom 16 évesen jött össze 28 éves fickóval és 14 éven át együtt voltak. Tehát nem is efebofília miatt kellett a pasinak, ő tényleg érettebb volt, és tudatosan is élt. 18 éves korától dolgozott és összeköltöztek. Ebből jön a másik általánosítás, hogy valaki pedig tényleg tudatosan tudhatja magáról.

Ellenben a kommentelő történetéről tényleg én sem azt érzem, hogy nagyon felnőttes lenne. Példának okáért lánybarátommal mi jobban kezeltük volna a helyzeteket. A drogozás pont nem tudatosság és megfontoltság.