Teljes tanácstalanság, mennyek vagy maradjak?

De emberek, most ezellen mit lehet tenni? Ne legyetek álszentek, ez minden hosszú kapcsolatnál jön az emberben. Miért nem találtak ki valami gyógyszert erre már? Ha a katolikus vallás ennyire nyomja a házasságot, meg a monogámiát, meg a hűséget, és tudva, hogy a katolikus vallás kezében brutális mennyiségű pénz van, némileg felvilágosultak, tudhatnák, hogy az ember biológiailag nem a hűségre van tervezve, miért nincs erre egy gyógyszer, hogy ne legyen válás, hogy ne legyen csonka család, hogy az ember ne érezze egy idő után ezt. Mert ez egy létező jelenség. És nem tehet róla sem a kérdező, sem senki, ez egyszerűen jön.

#5 voltam.

Az egy dolog, hogy elmúlik a szerelem sok párkapcsolatban és valaki más tetszik meg. Teljesen normális dolog. De amikor az ember azt a tetszést tovább viszi: beszélget vele, ismerkedik, flörtöl, smárol stb. az már hűtlenség.

Attól, hogy valakire feláll, benedvesedik attól még nem muszáj táplálni azt az érzést. Az az ember aki mással szórakozik miközben párkapcsolatban, házasságban van az ő saját maga dönti el, hogy szórakozik mással. Azért mondják, hogy a hűség döntés kérdése!

A házasságot egyébként manapság nem erőlteti senki a családon, barátokon kívül, sőt még a kapcsolatot sem.

Bárki maradhat gyermektelen, szingli. Kutyát se érdekli.

Kérdező, játsszuk le: jön most valaki, akivel lehet hogy ugyanez megismétlődik 10 év múlva, és 44 évesen leszel ugyanígy, csak akkor már egy gyerekkel.

Voltam már hosszú kapcsolatban, szóval képben vagyok.

Itt azt a kérdést kell feltenni, hogy az érzést szereted, az izgalmat, vagy tényleg a másik személyt. A mondataidban sokszor inkább az "én" szerepel, hogy te nem vagy boldog.

Jöhet akárki, ki fogod ismerni, nem lesz izgalmas. Ebből van a kiégés, mert az alapszemlélet nem volt jó.

Egy kapcsolatban az egón kellene átlépni, nem értem történnek a dolgok, nem én vagyok a fontos, hanem a másik - és fordítva(!). Tudom, ezt sokan ostobaságnak tartják, de ezért tartunk itt, hogy élj a mának, szállj kapcsolatról kapcsolatra, neked legyen jó. Végig lehet így partizni az életet, és utána bekeseredve lenni, mert ebben hosszú távon ki lehet égni - egy idő után baromi unalmas, és egyhangú az önzés.

Ezt nem bántólag mondom, hanem hogy érdemes az alapokat is megnézni, hogy reális-e amire vágysz. Te például úgy szereted-e a másikat, hogy ahogy őt megilleti... te örülnél-e az ilyen szeretetnek pl?

Nyilván nagyon összetett egy ilyen helyzet, és ezt is teljesen megértem... csak ilyenkor sok kérdés felmerül, ezt én is megtapasztaltam. :)

Vannak olyan emberek akik nagyon sokáig szerelmesek egymásba, akár még 10+ évbe is és/vagy később keveredik a szeretet érzésével, időnként "fellángolással" és azokra mondják, hogy az "Igazi/Nagy Ő" mellett vannak, de nem mindenkinek van. Azok akiknek van azok nem harcolnak azért, hogy megmaradjon a tűz, szenvedély mert ott van, nem múlik el csak úgy 2-5 év múlva.

De azt fel kéne fogni mint írtam, hogy nem mindenkinek van "lelkitársa/ikerlángja" hiába keresi, hiába iparkodik kapcsolatban. Amúgy azért raktam idézőjelbe mert sok pár elhitetti magával, hogy még 10+ év után is szerelmes a párjába, de persze még az is szép ha kölcsönös.

Egyszerűen nem kell hajtani az örök szerelemre az jön és megmarad.

Persze a legtöbb esetben elmúlik és "csak" szeretet, tisztelet, erős kapocs marad, de az is lehet kielégítő, mély, őszinte nyugodtan.

Amúgy az a normális mindenféle szempontból, hogy elmúlik a szerelem mert az egyfajta drog és nem jól hat hosszú távon ha olyan típus valaki: mánia, rögeszme, társfüggőség stb.

Szaporodás miatt létezik a fellángolás, vágy, szerelem, de hiába születik, vagy se gyermek az az időszak elmúlik mert az utód életben tartása, felnevelése a lényeg akiugyanúgy bejárhatja azt az utat mint a szülei és ez így megy körbe-körbe.

A szeretet, tisztelet, erős kapocs mint egy gyermek tartja össze a családot aztán az unokák, majd kezdődik elölről.

Ezért létezünk. Aki keresi az örök tartó szerelmet keresgélje nyugodtan, de akkor szakítson a párjával akibe már nem szerelmes és nem is szereti annyira mint "kéne".

Miért bullshit az hogyha tényleg, igazán szeretnéd a párod akkor nem jutna eszedbe, hogy elhagyd?

"Viszont van bennem valami megmagyarázhatatlan kétely a kapcsolatunkat illetően, igazából ha őszinte akarok lenni már évek óta kezdődött."

Akkor mi más magyarázat van rá, az, hogy nem értékeled a jót, bekényelmesedtetek a kapcsolatba? Azt írtad, hogy jártok ide-oda, vannak programok. Meguntad?

Ez jobb opció? Vagy az a baj, hogy 10 éve vagy vele és lehet simán "kinőttél" a kapcsolatból?

Akik együtt vannak ilyen hosszú ideje inkább vágynak az újabb szerelemre mint az egyedüllétre.

De mindkettő inkább arra utal, hogy nem szeretik a párjukat mint, hogy ez-az-amaz áll a háttérben.

Ha a7-es jól fordított akkor hiányzik az új, ismeretlen inger és ha te nem lépsz le időben akkor majd kapcsolatból kapcsolatban kötsz ki ami társfüggőséget jelent.

De nyugodtan maradj vele ha neked belefér a megcsalás. Arra számolj ha hűtlenség zajlik le a jövendőbeli párod, vagy te több mint valószínű ismét csalni fogjátok egymást. Vagy nem fog működni a kapcsolat mert nem heverted ki az előzőt, nem bízna benned és hasonlók.