Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek idővel megváltozhat?
Sziasztok.
2 hónapja vagyok együtt a párommal, én 24 vagyok ő meg 21. Nagyon szimpaitikus volt az elején, komoly srácnak tünt. Nagyon meg kedveltem, találkoztunk is és onnan úgy döntöttünk hogy együtt maradunk. De néha, azt kell hogy mondanom hogy betegesen féltékeny. Ha valakire rá nézek màr szóvá teszi, hogy miért nézem a másikat, pedig egyáltalán erre okot nem adtam neki. Én ezt próbáltam neki el magyarázni hogy ez így nem egészséges, bele egyezik, meg érti de viszont nem változtat. A másik meg az hogy nem tudunk egy jót elbeszélgetni. Folyamatosan a beszélgetésünk abból áll hogy Szeretlek, nagyon hiányzól, meg akarlak puszilni, hozzád akarok bújni, esetleg 2 mondatba kitérünk a munkára vagy hogy mit csinálunk aztán folytatódik ugyan az. Tehát hogy egy normális beszélgetést nem tudunk lefolytatni. Probáltam már nagyon sokszor ezt el mondani neki hogy ez így nem oke, mindig csak azt mondja hogy változtat rajta de nem észlelem a változást.
Szerintetek idővel meg tudna változni? Vagy ez már csak rosszabb lenne? Talán nem egymáshoz valók lennénk?
A megvàltoztatós dolgokat felejtsd el.
Az idősebb faszival mi lett tavaly?
Az emberek nem változnak. Legalábbis rövid időn belül nem. Hosszú tanulási folyamat árán esetleg. Kemény, de tanulságos tény. Nem tudsz ezzel mit tenni. Vagy elfogadod a másikat vagy nem.
F
Első kommentelő:
Hallgattam a szüleimre és a legtöbb ember tanácsára és külön utakra tértünk. És igen, be vallom, helyes döntés volt.
Két témakört látok.
Az egyik, a féltékenység. Ismerkedési szakaszban nem volt veszteni valója, így magabiztosnak tűnt. Bár részleteket nem írtál, így nehéz meghatározni. Úgy vélem, ebben volt rutinja ezek szerint. De konkrét kapcsolatban nincs neki. Úgy látom abból a gondolat menetből indul ki (másból nagyon nem is tud), amikor ő néz meg nőket, ami neki tetszik. Így levetíti erre, hogy neked is tetszik.
Úgy látom, hogy nem tud egyenlőre megbirkózni a feladattal. Ehhez kell egy érettség is. Későn érő típusú emberek később "érnek" be. Addigi is az ösztön azt diktálja, hogy a "nőt meg kell tartani a szaporodás érdekében". Így természetes dolog a féltékenység, amennyiben nincs meg a kellő bizalom a másik irányába.
A másik téma a kommunikáció. Ebben mindketten sarasak vagytok. Egyrészt mivel a beszélgetés két fél között zajlik, és kudarcba fullad, akkor az nem egy ember hibája. Ennek is meg van a saját szakterülete is.
Nem tudom, hogy mit ért "szeretlek" alatt. Mert ez lehet valós, de manipuláció is. Ha utóbbi, akkor az amolyan "megláncolás", hogy te érezd magad szarul, ha elhagyod.
Hogy "hozzád akar bújni" az normális. Én is a páromhoz akarok bújni, és ő is hozzám. Az jellemző volt ránk is az első 3 hónapban, hogy minden pillanatban is, de azóta már alább hagyott. Inkább reggel, időnként munka után és este lefekvéskor.
Bár sok információt nem osztottál meg, hogy konkrétumokat tudjunk mondani. De az emberek mindig fejlődnek, bár ez lassú folyamat.
Nincs tökéletes ember, ha elhagynád mással más probléma lenne. Vagy jobb vagy rosszabb probléma. :) De ezek, mindig utólag derülnek ki.
Bár 2 hónap még nagyon az eleje, még nem csiszolódtatok össze. Nézd meg fél-1év múlva mi a változás. Addig is megszokja, hogy mellette vagy és kölcsönös bizalomépítésre fókuszálj.
Mi már ott tartunk 3év után, hogy volt egy koncert és egy pár nyalta-falta egymást egy sorral előttünk. Hazafele jövet a párom (én vagyok a férfi), mondja, hogy úgy odaszólt volna, hogy "Beszálljak harmadiknak?" Én meg akkorát nevettem, hogy kíváncsi lettem volna azon gerlepár arcára, ha ezt így odamondta volna. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!