Rossz hatással vagyunk egymásra, de nem tudunk szakítani. Hogy mentsük meg a kapcsolatot?

3-as vagyok: átvitt értelemben. Nálunk az volt a gond, hogy főleg elsősorban a feleségem volt a nagyon féltékeny mindig is. Bennem is bennem volt, de én mozogtam többet szabadabban, én mozogtam többet emberek között (ő otthon volt soksok évig a kisgyerekeinkkel, egyedül szinte soha, sehova sem járt el), így valahol érthető is volt. De túlzásba vitte. Sehova sem mehettem el egyedül, mindenhová jönni akart, egyedül - munkán kívül - szinte semmit sem csinálhattam. Ha esetleg egy ellenkező neművel beszélgettem és/vagy kedves voltam valakivel, akkor jött a hiszti. Aztán elkezdett dolgozni és picit fordult a kocka: én lettem féltékenyebb, én kezdtem "számonkérni" tök hülyeségek miatt. Aztán leültünk, megbeszéltük, hogy ez így nem mehet tovább, igen, elengedtük egymás kezét, tehát én is mehetek egyedül is bárhová és ő is, nincs féltékenykedés, ha esetleg beszélgetünk más nőkkel/férfiakkal, stb. Ehhez bizalom kell, semmi más. Ha nem érzi egyik fél sem, hogy sarokba van szorítva, sokkal kevésbé valószínű is szerintem, hogy nem menekül máshoz. Nekem ez a tapasztalatom, nálunk működik, nem biztos, hogy minden kapcsolatban tud ez működni.

Mindenesetre a kérdésedre a válasz: nekünk EZ a fajta hozzáállás mentette meg a kapcsolatunkkat, mert igen, korábban nekünk is állt úgy a helyzet, hogy a túlzott félkékenykedés és az ezek általi viták miatt elválunk. Volt egy szint, amikor már nem bírtam, menekülni akartam, egyedül kizárólag a gyerekek miatt maradtam. Aztán amikor én kezdtem féltékenyebb lenni, akkor a feleségem is rájött, hogy ez mennyire nem jó így és végül ő mondta, hogy valamit változtassunk, mert most meg ő nem bírja.