Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes e folytatni?
Sziasztok!
Párommal lassan 2 éve vagyunk együtt. Tipikus Z generációs kapcsolat sajnos. Nem miattam, hanem miatta, elég nehezen indult. Sokáig voltunk “situationshipben”, ami apránként alakult át “rendes” kapcsolattá. Nagyjából egy év kellett ahhoz, hogy kitudja mondani, hogy szeret. Az ismerkedésünk elején volt egy nagyobb szakítás amiatt, hogy én komoly kapcsolatot szerettem volna és hogy nincs se kedvem se időm arra, hogy ő itt dilemmázzon, hogy mit is akar az életével kezdeni, és velem mit akar. Szóval ott elvágtuk a kapcsolatot. Pár nap múlva újra megkeresett és mivel beszélgetni mindig jó volt és szerettem vele beszélni, úgy döntöttem barátok maradhatunk, ha ő is benne van. Azt még megemlíteném, hogy mikor elkezdtünk randizgatni, akkor 3-4 randiig jutottunk nagyjából 2 hét alatt. Utána akárhányszor áthívtam volna magamhoz, vagy csak valami randit szerettem volna, eljutottunk a megtervezésig, aztán biztosat sosem tudott mondani, de végül kisebb-nagyobb kifogásokkal lemondta minden egyes alkalommal ezeket. Utána mintha mi sem történt volna, beszélgetett velem ugyanúgy. Ezután a 1,5 hónap játszadozás után döntöttem a “szakítás” mellett, amit az előbb írtam le. Szóval visszatérünk a story azon részéhez, hogy új “barátokként” folytattuk. Beszélgettünk már egy hete, mikor a semmiből felajánlotta, hogy ő szívesen átjönne és csinálunk valamit, filmezünk vagy valami. Ez azért is volt meglepő mert előtte 1,5 hónapig még ha kértem sem volt hajlandó átjönni. De mivel “barátok” vagyunk, és nyilván örültem is neki, hogy átjönne, ezért bele is mentem. Ezután a találkozás után mondhatni újra összejöttünk. Utána már hetente találkozgattunk, beszéltünk minden nap. Elkezdtünk ajándékozni is stb. Elkezdődött úgy festeni, mint egy “rendes“ kapcsolat. Ekkor eldöntöttem, hogy türelmes leszek vele, mert szeretném, ha normális kapcsolatot is megtapasztalna, ahol szeretik őt. Nem az első kapcsolata vagyok. Nekem sem ő, én egy 5 éves kapcsolatot tudhatok magam mögött. Neki volt 1 éves kapcsolata is 2 éves is. De azok mindig távkapcsolatok voltak és nem is a legjobbak. Megcsalták mind a kétszer. Szóval szerettem volna, ha megtudná, hogyan kell rendesen szeretni mást és milyen ha őt teljes szívéből szereti valaki. Azonban voltak elég sokszor lejtők. Nagyon sokat összedörrentünk azon, hogy nekem több figyelem kell, hiába lenne neki elég heti egy üzenet. Kötődési mintáinkban is én erősen szorongónak mondanám magam akkoriban, amin már sokat változtattam. Ő meg természetesen erősen elkerülő lenne, ha ezeket a mintákat vesszük. Rengeteget csiszolódtunk, hogy megértse, hogyan is működik egy normális kapcsolat. Alakultam én is meg ő is ezidő alatt. De az elmúlt fél évben, az ő részéről ez teljesen megakadt. Rengeteg szorongásom van amiatt, hogy nem fejlődik a kapcsolatunk.
Megemlíteném, hogy mivel neki “alacsony” a libidója, nem volt szex egy, kiemelem 1! éve… Egy éve nem feküdtünk le… Megragadtunk a heti egy nap találkozásnál, ő nem is ajánl fel többet. Elfogadok mindent egy ideig… Rengeteget kérem és mondom neki, hogy hiányzik és szeretnék vele többet lenni. Nem bókol, aztán ha felhozom, hogy nekem jólesne, olyanokat hoz fel hogy de régén sem értékeltem. Mindig értékeltem, de lányos zavaromban úgyis csak annyit tudok mondani, hogy de nem is… Bezzeg ha mindegyik után annyit mondanék, hogy kössz bmeg, akkor biztosan többet mondaná… xd Az én véleményem neki nem kell semmiről, főleg, ha más a véleményem. Mindent úgy kell csináljak, ahogy ő szeretné. Ha valami zavar, vagy nem tudok vele mit kezdeni, akkor az csak hiszti és megint csak veszekedni akarok. Pedig ezek alap igények egy alap párkapcsolatban… Neki egyetlen igénye van, amit folyamatosan hangoztat, az az, hogy ő NYUGALMAT akar. Tehát mindent csináljak úgy, ahogy neki jó. Az én igényeim itt semmik, legyek egy kiskutya, aki folyamatosan liheg és csóválja neki a farkát. Ha esetleg valamit felhozok, hogy nekem ez így rossz és nem bírom már tovább, akkor annyit mond, hogy mikor majd megtudom adni neki az egyetlen dolgot, amit kért (NYUGALOM), akkor majd ő is megadja nekem azokat, amiket kérek. Persze, eddig is nagyon jól megadta. Egyszerűen nem bírja felfogni, hogy a kevés figyelem, a minimális szeretetkimutatás, a minimális találkozás vált ki mindent belőlem. Egy TÁRSRA van szükségem! Nem azért “hisztizek”, mert minden happy és jó, hanem mert már nem tudok így létezni, ebben a kapcsolatban. És elmondtam neki. Hónapok óta mondom neki ezeket. De semmi sem változott. Maximum araszolva fejlődik. De nem tudok örökké várni, hogy az óvodás szinten megragadt elméje haladjon is valahova. Miközben én mindent megadok neki. Erre jönne azzal a kifogással, hogy Ő nem ÉN vagyok… Szörnyen szeretem, tényleg elképesztő módon tudok szeretni valakit és nem is akarnám elveszíteni Őt. De egyszerűen nem tudom már mitévő legyek vele. Tényleg én egy hálál türelmes embernek tartom magam, de ha nem fejlődik semmi, én sem bírom tovább. Hátha valaki tud itt segíteni, ha volt ilyenben tapasztalata. Megéri várnom és apránként fejlődni? Vagy tényleg velem van a baj? Mit rontok el?
Lezárásként mondanám, hogy ez most azért bukott ki belőlem, mert tegnap reggel is mikor elment tőlem, összevesztünk. Hogy nem bír soha maradni, mindig haza kell futnia az anyjához, miközben az délután otthon sem lesz. Nem hajlandó visszajönni sem, pedig szomszédok vagyunk… :) Egyszerűen belefáradtam abba, hogy én mindent elnézzek és én változzak folyamatosan. Amíg ő úgy éli az életét, mintha semmi kötelessége ne lenne felém és semmi olyat ne keljen csinálnia, amit nem akar. Úgy, hogy sírva kérleltem, hogy figyeljen rám, hogy értsen meg, hogy az én érzéseim is legyenek már előtérben és ne róla szóljon a kapcsolat 80%-ka, hanem legyünk már egyenlő felek ebben is. Támogasson ő is engem, ahogy én teszem vele. De nyilván erre is az a válasz, hogy ő sosem kérte ezeket tőlem. :’)
Azóta nem írt, és én sem neki. Már eltelt egy nap. Mitévő legyek? Megint adjam én be a derekam és keressem, vagy megéri várnom, hogy ő keressen?
Kérlek segítsetek! Jól esne más véleményét is meghallgatni. :(
Ui: 23 évesek vagyunk mindketten. Lassan 24, tehát a kis tini viselkedés se lenne már normális ilyen korban(szerintem). És nem tudom említettem e, de én vagyok a lány ő meg a srác. ^^
Kérdező, leírtad a lényeget: "Egy TÁRSRA van szükségem!"
Hát ő nem az, és nem is lesz. Nincs mire várnod. Szépen, kedvesen búcsúzz el tőle, és keress egy társat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!