A férjem, bár nem akar, de mégis neheztel rám, amiért nem tudok dolgozni. Hogyan tudnánk ezt megbeszélni, elfogadni?

"A férjem nem boldogulna a kicsivel. Arra se ébred fel, ha mászkál vagy sír, szóval este sem hagyhatom őket magukra. Tőle az ételt se fogadja el. "

Nincsenek egymáshoz szokva, ezért nem megy köztük a dolog.

Én a helyedben komolyan felvetném a szerepcsere gondolatát, vagy legalábbis nagy változtatásét.

Közös gyerekek - közös öröm, közös gond. Ezt nem érti, ezért okol téged, hogy "nem dolgozol". Pénzért nem dolgozol házon kívül. De nélküled nem mennének a közös dolgok.

"kevés a pénzünk és alig tudunk valamennyit félretenni" - Jó, hogy ha kevés is, de van pénzetek. Mire szeretne félretenni? Mire nem jut, amit nagyon szeretne?

"Akkor dolgozz home office-ból."

A homeoffice nem otthon lebzselés. Ugyanúgy dolgozni kell, nem, tud a gyerekkel is foglalkozni, elrohangálni és a mnukájára is koncentrálni.

"Mire szeretne félretenni? "

Ez most komoly kérdés? Nagyon nagyon nem célszerű egyik hónapról a másikra élni mindenféle tartalék nélkül. A magyar lakosság több mint felének 3 havi tartaléka sincs. Katasztrófa.

Én vagyok az egyetlen aki nem érti?

Azt írja gyodon van a legkisebbel aztán azt hogy a férje gyesen a két kisebbel?! Mi van?

A férjed kényelmes, te meg elfogadod. Persze, hogy nem tud a kölykökkel bánni, ha sosincs velük, meg te mindent megoldasz. Ha nyavalyog, akkor menj dolgozni, és vegye ki ő is a részét. Előbb utóbb el fogja fogadni tőle is az ételt, és észreveszi, ha kell neki valamit. De egyébként: halálos számukra, ha nem ugrik valaki minden nyikkanásra, vagy várni kell kicsit a kajára?

Egyébként te is visszaszúrhatsz neki, amikor beszól, pl. hogy te sem így képzelted az életedet, elhiheti...