Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Folytatnátok a kapcsolatot?
Sziasztok!
A párommal nem túl régóta, 11 hónapja vagyunk együtt. Távkapcsolatban élünk, csak szombaton és vasárnap találkozunk. Hetente tehát egyszer, jó esetben kétszer tudunk együtt aludni. Az együttlétek is értelemszerűen heti 1-2 alkalommal vannak.
Az elején még nem volt nehéh számomra és azt gondoltam, hogy idővel sem lesz megterhelő a hiánya. Azonban nem így lett, mert kb 2-3 hónapja egyre lehangoltabb vagyok, egyedül élek jó ideje, de azóta egyre magányosabbnak/üresebbnek érzem.magam. Amikor haza indul vagy indulok tőle szinte minden alkalommal sírok a kocsiban, pedig nem vagyok egy érzékeny típus.
Kb 1 hónapja mondtam neki, hogy engem ez az állapot rendesen megvisel mostmár, kihatással van a mindennapjaimra. Kicsit úgy érzem, hogy nem ért meg, mert nem érti miért vagyok letört mikor tudom, hogy pl 1 óra múlva elmegy. Beszéltünk az összeköltözésről, de ő nem igazán szeretné még, nincs felkészülve. Kértem költözzön hozzám, kerestem neki állást, de mindenre van kifogás. Én komoly kapcsolatot keresek, ezt az elején is mondtam neki, már nem 20 felé haladok én sem, ő sem.
Ő még pár évig nem is szeretne összecuccolni, viszont elmondása szerint velem szeretne lenni, csak annyi h így távkapcsba.
Én úgy érzem, hogy erre a bizonytalnra nem tudok várni sem építeni, bármennyire is szeretem.
Most 27 vagyok, ő 30. Lassan 2-3 év múlva szeretnék gyerekeket, de vele úgy látszik erre nem sok esély lesz.
Nem tudom, hogy várjak-e még, van-e értelme, vagy engedjem el ezt a távkapcs dolgot.
Van bennem félelem, hogy mi van ha 2-3 év múlva sem szeretne gyereket, 30 fölött neccesebb is, de addigra legalább egyet biztosan szeretnék. Nem tudom mikor határozná el magát, mert ezekkel a kifogásokkal nem a komoly kapcsolat látszatát kelteti.
Viszont szeretem.
Mit gondoltok?
Az eszedre hallgass, te magad is tudod, hogy számára ez nem komoly kapcsolat: "ezekkel a kifogásokkal nem a komoly kapcsolat látszatát kelteti".
Még csak 27 vagy -tudom, hogy manapság mindenhonnan az ömlik, hogy ez már "öreg", de nem - most még van időd váltani és keresni egy komolyat.
De ha beleölsz még 7-8-9 éveket ebbe, akkor már nem lesz. Ne hagyd, hogy az idődet húzza.
Én is így érzem valamiért, hogy ez így időhúzás, amiből vagy lenne valami vagy nem.
Már volt egy komoly kapcsolatom, 6 évet voltunk együtt, ott is hasonló bizonytalanságban vártam, mire ő komolyan gondolta, addig én már gondolatban meg érzelmileg elengedtem a dolgot és tovább léptem.
Már nem vagytok tinik, meg gondolom nem csak összejárogattok hogy hétvégente aludjatok együtt, utána meg mindenki menjen a maga útjára. Eltelt 1 év lassan, és ő még "pár évig" külön szeretné folytatni. Te nyilván szeteted őt, és fáj, mikor mindíg elkell szakadnotok, röpke 1-2 nap után. Neki viszont így teljesen jó és kényelmes hogy a kis biológiai szükségleteit kielégíti veled, utána pedig éli a kis életét kötöttségek nélkül.
Gyerekre mégcsak ne is gondolj ebben a szituációban, hisz összeköltözni sem hajlandó veled.
Távkapcsolatot valóban nem lehet sokáig húzni, ezt valamennyire te érzed jól. Ha nem fognak közeledni az érzések, akkor gond lesz.
Sajnos ilyen volt exem, szintén én nem éreztem jól magamat, ő "minden mindegy" stílussal jól elúszkált a kapcsolatunkban, és exével 5 év alatt nem költözött össze. Második balhé és végleges szakítás történt, mikor utóbbit megtudtam. Buta voltam, hogy nem kérdeztem róla előbb. Miközben ráadásul barátok voltak és bekeverte a szószt köztünk már egyszer. Hosszú sztori. Illetve mind a ketten felnőtt mamahotelesek voltunk őszintén szólva és ő máig az, de különbségekkel. Ő idősebbként változtatni sem akart, semmit sem csinált a lakásukban, én oda nem is mehettem, az autójával nem akart jönni sehová, exéből kiindulva - őt rám-vetítve - félt autós kritizálástól, nálunk a lakás fele igazából rám van írva, az összeköltözést nagyon forszírozva engem akart volna nagyobb áldozatra kényszeríteni, egyértelműen szétsiklottunk mi is már 1 évnél. Csak én adtam még egy esélyt és még 1 év lett. Elmondanám: azóta sütök-főzök és párkapcsolatomban többnyire én intézem a kajálást tudatos étrenddel. Neki azóta sincs senkije, nem lépett ki a gödörből.
35/F
Aki évekig akar még így élni, az nem konkrétan veled tervez, hanem melletted várja ki, hogy szembe jöjjön az a nő, akiért már lesz kedve mozdulni. Te viszont éveket veszítesz és csak keserűbben kezdesz újra partnert keresni néhány év múlva. Innen valószínűleg csak ő nyerhet, te pedig vársz és tűrsz, amíg van erőd. Szerintem engedd el.
(Én 6 év után léptem, egy évvel később az exem nős volt és úton volt a babájuk is...)
Annak nincs értelme hogy állandóan sírsz és aggódsz hogy el fog menni. Látod, őt ez nem hatja meg, nem érdekli. Sőt ő nem ugyanazt a jövőt képzelte el, nem ugyanazokkal a határidőkkel. Egy kapcsolathoz mindkét félnek adnia kell a közösbe hogy kaphasson. Ő nem ad bele semmit, max a farkát.
Jobb ha szakítasz, mert őt nem viseki meg belül a hiányod úgy ahogy téged. És hidd el, van a közeledben is neked való társ!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!