Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Magányosan házasságban?
Végső elkeseredésemben írok ide, igazából vélemények, tapasztalatok után kutatva.
Fiatal nő vagyok, nagyobb korkülönbségű házasságban, pár hónapos babával.
Mióta megszületett a gyermek a férjem egyre több estét tölt a kocsmában, van hogy munka után odamegy rögtön, feltűnően több alkoholt fogyaszt, mint a baba előtt. Tervezett baba volt, vártuk, készültünk rá. Most úgy érzem, hogy teljesen egyedül maradtam, mindent én csinálok, a baba igényei után mindenben a férjem az első. Segítek neki a munkában, a kertben és minden egyébben is. Az én igényeim teljesen háttérbe szorultak, úgy érzem egyáltalán nem figyel rám, vagy csak nagyon ritkán.
Ha ő feszült, ideges megy a kocsmába, ő lehet morcos, rosszkedvű, tőlem viszont az az elvárt, hogy minden ötletére pozitívan reagáljak. Engem nagyon zavar, hogy ilyen sokat van a kocsmában, ahelyett hogy velünk lenne itthon, vagy néha segítene, esetleg egyszer végre elmehetnék én is mondjuk 20 percre kikapcsolni a fejemet. Egyedül érzem magam egy olyan házasságban, aminek semmi jele nem volt hogy ilyen lesz, teljesen egy húron pendültünk. Nem tudom, hogy én változtam-e meg, vagy mit csinálok rosszul. Van esély menteni a kapcsolatot? Van még remény, hogy nem fogom magam örökre ilyen egyedül érezni?
Türelem! Nagyon fontos most.
Van hova menned stb
A kapcsolatod te is tudod nem kell leirnom de nincs hova menjel gondolom.
Ha okos vagy tanulsz levelezőn vmit es mire 2-3 a baba elvegzed, mehetsz dolgozni
Kezdesz új életet.
Kb ennyi
Sohasem fogsz egyedül maradni, mert már van egy gyermeked. Itt a jó idő, babakocsi és irány az emberek közé. A gyermekeddel már a győztes anyák táborába tartozol, nehogy már neked kelljen magadba fordulnod bármiért is. (Jó, mondjuk elvétve találkoztam már depressziós anyákkal, de az az ő butaságuk miatt volt. A gyermek az életöröm forrása.)
Apuka meg had pusztítsa csak magát a kocsmában, ha az neki jobban tetszik, mint hogy veletek lenne. Valami egoista beütése van, vagy mi, hogy nem tud veled közösen örülni az élet szépségeinek?
Azèrt semmi elöjel nélkül elkezdeni alkoholba fojtani a bànatot az egy kicsit furcsának hangzik. Biztos van valami ami nyomasztja a párodat, valami nagy veszekedés vagy sérelem amit nem beszéltetek meg.
De mielött lepontoznának a válaszomért, azért kijelenteném hogy nem fogom a pasid pártját, elitélem a buta embereket akik alkoholban látják a megoldàst. Ja és ez nem csak azèrt veszélyes mert önpusztítás+ neked nem segít, hanem ha részegen jön haza simán bedurvulhat a helyzet ès még meg is üthet. Én tuti tartanék a zsebemben egy sos menekülési tervet ha ez bekövekezne.
Nem tudom elhinni, hogy a baba előtt minden problémát meg tudtatok beszélni, most meg hirtelen napi rendszerességgel jár kocsmazni.
Mondanám, hogy lehet, hogy depressziós, de erről azért felnőtt, tőled idősebb emberként illene tudomást venni vagy legalábbis kommunikálni rola.
Mióta tart ez az állapot, mennyi ideje vagytok együtt?
Van szakmám és diplomám, van hely, ahova mehetnék, csak nem szeretnék elmenni. A kapcsolatunk nem ilyen volt, és nem, nem voltak jelei annak, hogy helyettünk a kocsmát választja majd. Nem tizenéves vagyok, inkább a 30-hoz közelítek már. Lehet, hogy tapasztalatlan voltam, de erre egyáltalán nem volt intő jel. Nem volt nagy veszekedés, tulajdonképpen apró sem, ezeket mindig megoldottuk .
És hogy miért nem beszélünk róla? Ha elkezdem kérdezni vagy mondani azt, hogy én mit érzek szerinte baszogatom. A kommunikáció nem erőssége, ez mondjuk lehet nem tűnt fel, hogy ilyen mértékben nem.
Jól választottál, gratulálok hozzá! 😆
Bizonyára egy haláli rendes pasas volt, de egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot vett. Így szokott ez lenni mindig! 😆
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!