Ezt miért tehette? Máshogyan kellene beszélnem vele?

L/21, F/27. 5 hónapja együtt, de 9 hónapja ismerjük egymást. Sajnos a talik nem gyakoriak.

Bizonytalan vagyok az egész kapcsolatban. Keres, időnként hív, kérdi, hogy vagyok. De az érzéseiről semmit nem mond. Írásban, és szóban is, akár egy barátjával beszélne, az érzéseit semmi nem árulja el. Soha nem mondta még azt sem, hogy örül nekem, hiányzom, vagy bármi.

Inkább negatív dolgokat. Hogy milyen rossz az élet, az emberek. Hogy milyen értelmetlen minden, hogy nem tudja, meddig bírja ezt így még.

Nekem még ilyen kapcsolatom nem volt. Sokszor nem értem, ha mindent ilyen sötéten lát, akkor annak van-e értéke, hogy mi "vagyunk" egymásnak.

Rákérdeztem tőle egy beszélgetésnél. Hogy voltaképp fontos vagyok-e neki, vagy csak azért van itt, mert kapaszkodik belém, és mert nincs mással eltöltenie az időt. Azt is mondtam, ez azért merül fel bennem, mert az emberek általában örülnek, ha megismernek valakit, és ezt ki is fejezik. De ő mindig csak rossz dolgokat mond nekem.

Erre csak azt a választ kaptam, hogy "én túl sokat olvasok". És hogy "nem akar több kérdést".

Azt is mondtam neki, hogy ő fontos lett nekem, megszerettem, és félek elveszíteni. Erre sem kaptam semmi választ. Csak, hogy "nem kell mindig annyit gondolkodni".

Fiúk-lányok, nem tudom! Máshogyan kellene beszélnem vele a bajaimról? (még nem tanultam ki, hogy kéne jól megbeszélni vele a gondokat.) És mi van az érzésekkel? Ő soha nem mond ki semmit. De én úgy voltam vele, lassan 9 hónap ismeretség után, miért ne mondhatnám.

De olyan furcsa volt, hogy csak kitérő, homályos, lerázó félmondatokat kaptam...