Hogyan kezeljem jól az adott helyzetet?

A férjemmel kihűlt a házasságunk, de válni nem fogunk több okból se, ezt már letisztáztuk.

Én sokáig próbalkoztam rendbehozni a kapcsolatunkat, hogy ne csak mint lakótarsak éljünk együtt, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt. A férjem mindennel védekezett, hosszú kapcsolat és ráuntunk egymásra, mert nem tudunk újat mutatni a másiknak, meghíztam, így már nem jövök be neki annyira, túlságosan nyomulok stb. Mindenen próbáltam változtatni, de hiába. Egy idő után beletörődtem és feladtam. Nem ment könnyen, de átprogramoztam magam. Mostanra valószínűleg még az ő szenzorai is kimutatták a változást, mert elkezdett közeledni, közös programokat kezdeményez stb. Az a baj az egésszel, hogy már nem érdekel. Az évek alatt eltávolodtunk annyira, hogy már fogalma sincs az én vágyaimról és életemről. A gyerekeken túl semmi közös elfoglaltságunk nincs, de velük kapcsolatos feladatok zöme is az enyém, ő néha a jóból kiveszi a részét.

Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek a helyzettel. Most ő az, aki tanácstalanul néz, rám, hogy ugyan miért nem főzünk együtt, miért nem megyünk el egyet fagyizni miért nem símogatom a hátát és hasonlók. Ha mindezt 1 éve csinálja, a fellegekben jártam volna a boldogságtól, most meg leginkább csak idegesít.