Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl nagy elvárás, hogy a másik fél magától érdeklődjön a másik lelki világa iránt?
Ez csak elméleté kérdés, nincs konkrét párom. De érdekelne hogy más hogy áll ehhez?
Szóval együtt maradnátok olyannal aki nem nagyon kérdezi meg hogy “hogy vagy?”, “mi bán?” Meg hasonlok? Persze elmondhatod magadtól, de nem tesz semmi “erőfeszítést” azért hogy neked kőnyű legyen.
Az én fejemben lenne a probléma, és még dolgoznom kell ezen is, vagy más szerint is jogos elvárás egy kapcsolatban?
Én ezt szerintem meg tudom adni a páromnak, de félek hogy visszafelé nem ez fog jönni.
Valamilyen szinten jogos elvárás, hogy a másik törődjön velünk mivel, ha nem teszi akkor minek a kapcsolat.. az érzelmi biztonság és a kötelék is egy olyan dolog ami nekem például "kell", mert enélkül nem fog működni számomra a párkapcsolat.
Persze ezek csak úgy várhatóak el, ha te is hasonlót nyújtasz. De az talán nem is a legjobb, hogy elvárod, mert ennek jönnie kell természetesen. Ha elvárod akkor az már erőltetve van..
Mindezek mellett odáig viszont nem szabad eljutni, hogy a másik fél érdeklődésétől és törődésétől függjen a jókedvünk.
Részemről csak kölcsönösen működik, legyen az csak barát, vagy barátnő.
Ha csak én keresem, ha csak én hívom írok érdeklődöm iránta, ő meg max csak akkor válaszol az egyoldalú és valójában sz**arik a fejemre.
Általában ezzel az egésztől el is veszi a kedvem és be is fejezem-.
Szerintem könnyebbség, ha valaki nem faggat, nem akar belelátni minden áron a fejembe.
Bőven elég, hogy meghallgat, ha igényem van rá, de tiszteletben tartja, hogy nem mindent vele akarok megbeszélni, hanem leginkább magammal belül.
Én nem merek kérdezni a másiktól általában: nincs/nem is volt még párkapcsolatom, de ismerős körében sem kérdezek rá dolgokra.
Ezzel nem azt mondom, hogy nem érdekel, nem foglalkozom vele, merrt a cselekedetek sokkal jobban meghatározóbbak a kapcsolatokban, mint az üres szavak.
8-as, igen, a cselekedetek sokkal meghatározóbbak, viszont saját peldambol kiindulva, sem én, sem a párom nem volt olyan típus, hogy kérdezzük a másiktól hogy igazából hogy van. Éltük a kis közös életünket,élveztük a talalkozasokat, viszont egy ido után valahogy azt éreztem, fontos hogy rákérdezzünk és ne csak magától kezdje az ember mondani hogy mi van vele. Egy beszelgetesnel szóba hoztam ezt, teljesen természetesen beszélgettünk erről. Azóta úgymond szokássá vált, hogy megkérdezzük egymástól nehéz napja volt- e a másiknak,stb. Ad egy kis pluszt, valahogy olyankor melengeti a szivemet ha megkérdezi. Másképp nem tudom leírni, de tényleg jó érzés.
Lehet másoknál ez alap az elejétől fogva, mi bevezettük ezt és jól tettük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!