Ez a normális, vagy csak én reagálom túl?

A párommal már fél éve vagyunk együtt, és ezidő alatt azért egymást is, és egymás családját is elkezdtük megismerni.

Ezt a kérdést most párom anyukája miatt teszem ki. Alapból kedves velem, jólelkű, efelől nincs is kétségem.. Párom 20 éves, tavaly kb ilyenkor költözött el anyukájától. Párom régebben is mesélte hogy anyukájának van kulcsa a lakásához, hogyha bármi baj lenne valaki fel tudjon menni. Ez így rendben is volt, az egész 1 hónapja kezdett furcsa lenni.. Párom egyke, nincsenek testvérei. Nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, szeretjük egymást, ezt azért megemlítem.

Párom már az összeköltözést is szóba hozta, pár hete adott nekem egy kulcsot, hogyha pl suliban van hosszabb szünetem, menjek fel mert közel lakik.

Amikor nála vagyunk, sokszor jön fel anyukája, gondolom félti a páromat.. Van hogy nála is alszik, ez az utóbbi időben egyre gyakoribb.. múltkor amikor suliból mentem át hozzá, összefutottam anyukájával páromnál, ami nekem elég kellemetlen volt, mivel nem is számítottam rá.. Napközben is fent szokott lenni, van hogy onnan dolgozik. miközben mi ketten már újítgatjuk fel párom lakását folyamatosan, mert idővel tervben van a költözés.

Most is pl nálunk aludt párom ( én még anyukámmal élek), és 6-kor felhívta páromat anyukája, hogy merre van..

Elég rosszul érzem magam emiatt, mert nem tudom hogy én reagálom e túl, vagy ez így tényleg nincs e rendben. Párommal ma délután találkozom legközelebb, mondtam neki hogy majd akkor beszéljük meg.. Nektek mi a véleményetek erről? Szerintetek túlreagálom?

Mit gondoltok, hogyan kéne erről beszélnem vele? Nagyon tanácstalan vagyok, és így nehéz

18L