Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek az olyan férfival akinek soha nem jó semmi? Dicsérni nem tud, csak kritika van.
15 éve vagyunk együtt, de most így visszagondolva, még soha nem dicsért meg. Pedig jól főzök, van 3 normális gyerekünk, dolgozom, ellátom a háztartást, mindenki nyűgét, baját orvosolom, de a férjem totál átnéz rajtam. Néha konkrétan ha kérdezek valamit, nem válaszol vagy csak a gyereknek válaszol, vagy volt már olyan is, hogy útban voltam és simán nekem jött (!) Régebben nem volt ilyen bunkó…
Beszélni nem tudok vele, mert mindenből kihátrál vagy elintézi azzal, hogy én vagyok az oka, amit nem értek. Megelégeltem, de nem tudom mit tegyek. A gyerekek miatt -iskolai kötöttség- nem tudok mozdulni. (Nem, nincs senkije, munkamániás, rendezett, de szeretetmentes családi múlt) Terápia kizárva mert lesz.rja, semmi sem érdekli ami hozzám kötődik. Ti mit tennétek?
Szerintem elég tipikus helyzetben vagytok.
Te kidolgozod a lelked, munka mellett csinálsz mindent egyedül.
Neki meg az kéne, hogy legyél csinos, ismerd el, szexelj vele(talán).
Ő nem foglalkozik a te igényeiddel, te meg az ő igényeit nem elégíted ki.
Az a baj, hogy ha ő nem akar tenni, hogy másképp legyen, megette a fene az egészet.
Hasonlóan kezdenék el vele viselkedni. Nem főznék rá, nem csinálnék meg neki semmit. Csak a gyerekekkel foglalkoznék.
Nem próbálnék meg vele beszélgetni sem. Aztán elválnék a francba.
Volt 2 ismerősöm aki ebben a helyzetben volt. A férjük olyan nagy valakinek képzelték magukat, hogy már szólni sem lehetett hozzájuk, semmit nem csináltak, de őrjöngeni, kritizálni tudtak ezerrel.
Az egyik nő a leírtakat csinálta pár hét után a férfi észbekapott….először kérdőre vonta hogy mi ez az egész, a nő sem szólalt meg. Ami kellett a férfinak azt ezután ő maga csinálta meg. Majd egyik nap a semmiből közölte a nő, hogy hát ennyi volt. Persze a nő volt a hibás mindenért. A faszi utána kapálózott, de hiába.
9-es:
Köszönöm, én is így gondolom. A gyerekeim előtt sincs tekintélyem ha ő is jelen van. Ha viszont ő nincs ott, akkor nagyon szépen tudnak velem lenni/együttműködni. Amint feltűnik a színen, azonnal megváltozik minden. Mindenki haptákba áll, feszült lesz a légkör. Kicsit olyan mint a népmesében, hogy “hazadobta a buzogányát a sárkány” :). Onnantól kezdve rögtön az ő szava számít, amit én mondok az kit érdekel. A gyerekek előtt is folyton becsmérel… Milyen anyakép ez így egy gyereknek? Milyen apakép? Apa folyton szidja anyát, aha, akkor így kell. Nagyon gáz lenne ha ilyen “csírákat” ültetnénk el pl. a kisfiamban. Ő is ilyen gyökér lenne (?). Már előre sajnálom a partnereit, mert ezt “mi hoztuk össze”… Iszonyú felelősség ez szülőként.
6-osnak: nem volt ilyen az elején. Nyilván nem is mentem volna hozzá.
Önbizalom: megvan a saját magamba vetett hitem, mindig is tudtam ki vagyok és mire vagyok képes, de a férjem mindent lenéz ami hozzám kötődik. Szerintem tökmindegy mit csinálok, neki soha nem lesz jó semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!