Nők! Voltatok bántalmazó kapcsolatban?

Pont azért nem láttam be nagyon sokáig, hogy bántalmazó kapcsolatban (házasságban) élek, mert

1. Nem ütött meg soha, semmilyen fizikai agresszió nem volt

2. Mindenki azt mondja, hogy ez első perctől kiderül, nem 4-5 év után fokozatosan.

3. Ebben nőttem fel, hogy apám lekezeli és elnyomja anyámat, azt hittem, hogy ez a normális.

4. Mindenki szerint a világ legrendesebb embere, és nagyon szerencsés vagyok vele.

Nálunk ez a bántalmazás elsősorban anyagi volt, aztán szóbeli. Gázlángolás ezerrel. A saját szüleim engem neveztek idegbetegnek, szerintük eltúlzom azt, ahogy a négy fal között bánt velem.

Mindenki megdöbbent, mikor beadtam a válást. Mindenki azt hitte, hogy a házasságunk tökéletes, a férjem a tenyerén hordoz. Ráadásul tíz éve együtt voltunk, ebből 7 év házasság. "Csak" az utolsó 5 év volt egyre rosszabb.

Ilyen apróságok, hogy mindig nála volt a mobilom, mivel egy cégnél dolgoztunk, így tényleg MINDIG. Akkor használhattam, ha ott volt mellettem és látta, hogy mit csinálok. Soha nem volt nálam a pénztárcám. A legtöbb női ruhán nincs zseb, ezért "udvariasan" éltette ő a táskájába. Az összes iratom, bankkártya, minden nála volt. Nálam legtöbbször annyi kp nem volt, hogy igyak egy gépi kávét. Persze csak kérnem kell, és megveszi... Az én pénzemből.

Együtt mentünk kocsival, együtt jöttünk, csak ő vezethetett. Dokihoz is elvitt, ott várt velem, vásárolni, stb. Gyakorlatilag ő döntötte el, hogy hova mehetek és kinek mit mondhatok. Mindig a nyomban volt, kutakodott, féltékenykedett.

Sokáig gondolkodtam azt, hogy ha már megszabadulni nem lehet tőle, legalább igyekszem a legtöbbet kihozni a házasságból. Engedelmes, szó fogadó, szorgalmas kis felesége leszek. Ő meg mindenkinek dicsekedett is, hogy mekkora szerencséje van velem. Ami persze legyezgette a hiúságom.

Természetesen udvarolni azt nagyon tudott. Virág, ékszer, kavé az ágyba, a gyerekeknek is megvett mindent, de nem érdekelte, hogy miből. A végén nekem kellett két állásban dolgozni, hogy mindenre legyen pénz. Miért én? Mert szerinte úgy is xar anya meg háziasszony vagyok, aki főzni se tud, és persze gyereket nevelni se. Elhitette velem, hogy a saját gyerekeim is utálnak, szépen leválasztott minket egymástól.

Válás részéről szóba se jöhetett, ha én megpróbálom, akkor öngyilkos lesz, meg jó ügyvédje van, papíron leszünk külön, de utcára nem rakhatom. Viszont fizethetek.mindent egyedül, például a hitelt, amibe ő kényszerített vele, ő költötte el, de az én nevem futott...

Aztán gyanús lett, hogy egyre több időt tölt a lányommal, aki egyre jobban bezárkózott. (Neki nevelt lánya volt 3 éves kora óta.) Mindent tagadtak mindketten. Amíg a kisebbel tsmt-re meg logopédusnál voltam, meg másodállásban dolgoztam, addig ők kettesben voltak otthon. Gondolom, nem kell elmagyarázni.

Aztán egyik alkalommal sikerült kettesben maradni a lányommal, és tudtam rá némi nyomást gyakorolni, aztán összeomlott és bevallotta, hogy egy ideje szexre kényszerítette. Semmi fizikai erőszak, "csak" zsarolás, bűntudat keltés, hízelgés, ajándékok... Neki is telebeszélte a fejét és ellenem fordította. Többek között, hogy én tudok az egészről és beleegyeztem, hogy a lányom adja meg, amit én már nem tudok, csak ne hagyjon el, mert akkor én öngyilkos leszek. Meg ilyen apróságok...

Feljelentettük, lecsukták, elváltunk, vagyonmegosztás megvolt, lassan sikerül is magunkhoz térni a sokkból.

Még a bíróságon is hazudott.

Egyébként: pánikrohamokkal és hipohondriával kezelte egy pszichológus az elmúlt 3 évben. Neki sem tűnt fel, hogy nárcisztikus pszichopata.

Viselkedés terápián kell részt vennie. De teljesen hatástalan, összevissza hazudik a börtön pszichológusnak is.

Volt. Természetesen ez sem bántalmazással kezdődött, de nem is a klasszikus "love boominggal". Nagyon jól elő tudta adni az áldozatot, én meg naivan elhittem. Őszinte volt velem, olyanokat is elmondott, amit más nem mert volna. Es akkor ezeket ahelyett hogy figyelmeztetesnek vettem volna, becsültem az őszintéségét.

Aztán elkezdtem mellette gyönyörű nővé formálódni. Ehhez hozzájött hogy máig nem tudom miért, de lefogytam vagy 20 kg-t, vagyis 30 éves koromra szebb lettem mint 20 évesen. Plusz ekkor kezdtem emberek közt dolgozni, és addig visszahúzódó lányként elkezdtem élvezni hogy emberek közt vagyok, és értékelik amit csinálok.

Emellett a fiú mellett megtanultam sminkelni, ékszereket hordani, és még jobban öltözni mint eddig. Tetszett amit a tükörben láttam. Mellé lehetett vele komoly, akár lelki dolgokról is beszélni, ami ferfiaknál elég ritka, ezért is kötött vele nagyon meg. Meg el kell ismerjem nagyon tetszett, és mivel előtte sokszor 10-15 évvel idősebb barátaim voltak, így az is nagyon vonzott hogy pár évvel fiatalabb volt.

Lassan kezdett az uralma alá hajtani, úgy mintha jót akarna. Mintha én gondolkodnék rosszul az életről, az emberi kapcsolatokról. Sok férfi haverom volt, köztük 1-2 ex is, illetve a hobbijaim is inkább férfiasak (voltak). A férfiakkal valahogy mindig is jobban kijöttem mint a nőkkel, azon a 2-3 gyerekkori barátnőmön kívül jobban szerettem férfiakkal beszélgetni, azt sokkal tartalmasabbnak találtam, mint a "mitfőztem, milyenvoltazexem, mivoltazXYtvműsorban, jóahajam, milyenakörmöm", stb. Elhitette hogy ez nem jó. Lassan elhagytam ezeket. Itt már tudtam hogy ebből baj lesz, de nem tudtam kiszállni, nagyon kötődtem hozzá. Egyre féltékenyebb lett, ami már a munkámra is kezdett hatással lenni, hisz mint mondtam emberek közt dolgoztam, sokszor nagyobb rendezvényeken is ott kellett lennem (amit amugy imádtam). Aztán terhes lettem, és jött a kovid is, így a munkahely home officcal megoldódott. Ekkor már kiakartam szállni, de ekkor egész normális lett. A gyerek után vált minden pokollá. Ráadásul sikerült a szüleim ellen fordítani, így segitséget se mertem tőlük kérni. Pár hetes volt a baba amikor először megütött. Aztán azzal zsarolt hogyha elmerem hagyni, örökre elveszi a gyereket. Eközben a hírekben több olyan eset is volt, hogy az ex megölte a nőt amiért az elhagyta. Féltem. Probáltam igazodni, de már nem tudtam, többször megvert.

15 hónapos volt a gyerek mikor már annyira szorult a hurok hogy mertem segitséget kérni.

Ekkor szüleim szereztek ügyvédet, es kimenekítettek.

És én is ugy voltam vele hogy velem ilyen biztos nem történhet, ezt sose hagynám. De nem, ez nem így van. Bárki,bármikor kerülhet ilyen kapcsolatba.

11

Ez elképesztően durva. Örülök, hogy sikerült megszabadulni tőle. Lányod hogy volt képes ezt kiheverni, feldolgozni?

"Fizikaiban nem voltam, szerintem a lelki rosszabb valamivel és én abban voltam sokáig."

A fizikai lelkivel kezdődik.

Miért vannak jobban lepontozva azok, akiknek van eszük és nem hagyják magukat, tehát nem éltek át ilyen durva dolgokat?

Azok pedig miért vannak felpontozva, akik annyira szerencsétlenek, hogy szinte hagyják magukat kinyírni?

#21

Minden bántalmazott nevében köszönöm!

#19 Talán mert nem az volt a kérdés hogy ki tudott ellenállni, eddig. És tényleg ne ítélj el ezért senkit, mert aki ilyeneket állít, annak fogalma sincs a bántalmazó kapcsolat dinamikájáról. Ennek örüljél, de maradj is csendben!

Én már merek erről személyesen is beszélni, és nem is gondolnád, én se hittem erintettként, hogy ez valójában milyen sokakat érint. Olyanokat (is), akikről soha meg nem mondanád. Csak nem beszélnek róla, pont az ilyen "empatikus" reakciók miatt.

#12