Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet ezen túltenni magad?
A barátommal szakítottunk 8 év után. Megcsalt a kolléganőjével (aki 20 évvel idősebb nála) hónapokig. Vak voltam és nem vettem észre a jeleket (vagy inkább csak nem akartam elhinni), ő pedig jól titkolta, de most mégis kiderült...
Ő volt az első komoly barátom ,a lelkitársam, a legjobb barátom.. (20 évesen jöttünk össze az egyetem elején)
Mindez 1,5 hete történt és teljesen magam alatt vagyok. A munkahelyemen egy komoly pozícióban vagyok, ahol teljesíteni kell és én nem bírok koncentrálni, mellette egy mestert is csinálok levelezőn és jönnek a vizsgák,de képtelen vagyok tanulni. Csak sírok és élni sincs kedvem. A barátnőim próbálnak kirángatni, de velük sincs kedvem sehova elmenni. Ha járkálok is a városban minden hely rá emlékeztet, azt nézem, hogy oda ültünk be 1x, ott sétáltunk ekkor meg akkor, a hétvége a legrosszabb, a rám szakadt szabadidő és az a 2 nap amit mindig együtt töltöttünk.
Itt vagyok 28 éves nőként újra szingliként, összetörve és nem látom a kiutat ezek után. Azt érzem csalódtam a férfiakban és mindenben. Aki volt hasonló helyzetben, megköszönném ha írnátok tippeket, hogy hogyan lehet ebből a gödörből kimászni, mert reménytelennek érzem a helyzetet jelenleg.
menj el bulizni, mert be fogsz csavarodni
semmi sem fogja gyógyitani, a buli sem, de egy időre ki tudsz kapcsolódni, csak az idő múlásával lesz jobb, nem szabad sokáig gyászolni el kell kezdeni ismerkedni, vigasztaljon az hogy neked nőként könnyebb ha kicsit nyitott vagy
Én is hasonlóan jártam.
Kiderült hogy megcsalt az exem. Két hétig rosszul voltam, de akkora volt bennem a harag ,hogy az volt az erősebb ezért nem álltam volna szóba vele többet, ha akart volna bármit is.
Akkor kezdtem el rajzolni. El akartam terelni a gondolataimat, és sikerélmények értek. Teljesen kikapcsolt, közben zenét hallgattam.
Most grafikus vagyok. Lehet hogy neki köszönhetem, kellett valami mély depresszió ahhoz hogy belemeneküljek a rajzolásba és felfedezzem magamban azt, amiről nem is tudtam .
Persze nem mindenki rajzos.
A pasik pl gyúrni kezdenek megszàllottan.
De a regényíráshoz is kell valami mélyebb érzés, akár egy trauma.
Vagy akár olyan célod is lehet hogy kerek izmosra gyúrod a feneked.
Nem tudom , ez mindenkinél más.
Nekem barátaim segítettek, hogy könnyebben teljen ez az időszak. Még ha alapból nem is volt kedvem, akkor is elmentem velük és találkoztam, egy sörözés, szórakozóhely, társasjátékozás, sok beszélgetés...
Az is segített, hogy átértékeltem a kapcsolatom és a szerelem valamelyest átalakult haraggá, hiszen többször átvert, hülyének nézett, csalódtam benne, így többé nem akartam az életemben.
Nekem 2 hétig tartott az az időszak, amikor sokat gondoltam rá, után kezdett javulni a helyzet. Amikor keresett az ex, leráztam.
Köszi!
Alapvetően nem vagyok az a bulizós típus, egyetem vége óta nem nagyon volta, max nyáron 1-2 koncert/buli.
A fogyás, egészséges életmód, edzés az amibe talán bele tudnám vetni magam. Együtt is éltünk, most hazaköltöztem a szüleimhez, azonban muszáj lesz majd albérletet keresnem a következő hetekben, így talán még ez is kicsit kiszakít. Bár az egyedül éléstől félek, mert olyankor jönnek a gondolatok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!