Normális ez az érzés?

Fontos lenne tudni, hogy milyen érzésekről, milyen időközönként van igényed beszélni. Nem rosszból, de senki sem szereti, ha minden beszélgetés csak a másik körül fogod. Nő vagyok, de én sem szoktam sokat beszélni a páromnak az érzéseimről, hiszen ezeket sokszor túl intimnek gondolom, és nincs szükségem a másik megerősítésére, vagy hogy egyáltalán kiteregessem magam. Persze ami a közös kapcsolatunkat érinti azt lekommunikálom, de ami csak engem érint azt elsősorban magamban kell elrendezni.

Írod, hogy támogató a családod, de igazán sosem értettek meg. Hát ki kell, hogy ábrándítsalak ezt sztem az emberek 90%-a így érzi, mindenki a saját világában él, más a világnézete, küzd a saját problémáival, és vannak még a generációs különbségek is, amit ők nem is igazán értenek, nem azért, mert hülyék, hanem máshogy szocializálódtak.

Én a helyedben inkább próbálnék erősebb lenni, a mimózalélekkel nehéz kapcsolatokat építeni.