A férfiak miért vágynak kevésbe párkapcsolatra vagy szorosabb barátságokra mint a nők?

És teljesen jól érezem magam egyedül is.

Szeretek szórakozni járni, imádok vásárolni, főleg parfümökre meg cipőkre költök. Szoktam járni esti laza beszélgetős összejövetelekre.

Boldog vagyok és felszabadult. Ehhez egy férfi nem tudna hozzátenni, csak elvenni.

Nem szeretem a féltékenykedést, nem szeretem ha számonkérnek, és nem szeretem ha beleszólnak a pénzügyeimbe.

Ezt anyámék csinálták amíg velük éltem.

Szeretem a szabadságot, de egy finom vacsora nem lenne soha ellenemre. Tehát el nem zárkóztam teljesen, csak amilyen vagyok azt nem fogom feladni senkiért.

Szívesen találkozgatok, ha van értelmes program , de elköteleződni nem akarok.

Mosni főzni takarítani, a szabadságomat elvenni, beleszólni hogy mire költsem a fizetésem, azt nem akarom.

Ezért jobb egyedül.

Fotelpszichológia következik, azok alapján a cikkek alapján amiket eddig olvastam: párkapcsolat jobban kell nekik, mint a nőknek, barátság meg kevésbé.

Vagyis gondolom barátság is kéne nekik, de egyre gyakoribb hogy az embereknek nincs szociális készsége, nem tudják mit kezdjenek magukkal, félnek nyitni mások felé, stb. Szóval a barátságról inkább lemondanak (vagy megelégszenek 1-2 felületes barátsággal) a párkapcsolatról viszont nem! Attól várják a megváltást, hiszen ha lenne mellettük egy nő, akkor szerintük az pótolná minden társas kapcsolatuk hiányát, plusz ha lenne nőjük, akkor olyan életet tudnának élni amit a társadalom elvár tőlük, plusz a nő az jár, hiszen mi másért élnek a nők, ha nem azért, hogy a férfiaknak nyújtsanak társaságot... (volt is erről valami cikk, hogy átlagban a házas férfiak legfőbb bizalmasa a feleségük, ha meg ő nem lenne, akkor nem számíthatnának senkire, míg a házas nők legfőbb bizalmasa a közeli barátnőjük, vagy rokonuk)

Szóval összességében inkább csak nehezezebb nekik a kommunikáció, és a közösségbe való becsatlakozás, és ahelyett hogy megerőltetnék magukat, inkább lemondanak a barátságokról.